Online Biblia

1

Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.

Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják.

2

És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.

Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

3

Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,

Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,

4

Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.

5

Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.

Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.

6

A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

7

Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.

Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek.

8

Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.

Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig.

9

Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,

Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,

10

És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem.

11

Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod.

12

És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.

Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.

13

Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?

Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened?

14

És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.

15

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak.

16

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

17

Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?

Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?

18

Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.

Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki.

19

A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.

Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!

20

A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

21

Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.

22

Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!

23

A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!

24

Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!

Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!

25

És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.

Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!

26

Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék.

27

Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.

Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot.

28

És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.

Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá,

29

És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!

tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya!

30

És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.

31

És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.

Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék.

32

Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.

Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét.

33

És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

34

Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni.

35

Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin,

36

És leülvén, ott őrzik vala őt.

majd leültek, hogy őrizzék.

37

És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.

Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

38

Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől.

39

Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.

Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt,

40

És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

41

Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:

42

Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.

43

Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.

44

A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.

45

Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.

Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön.

46

Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

47

Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.

48

És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki.

49

A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!

50

Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

51

És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.

52

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt.

53

És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

54

A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez!

55

Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

56

Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

57

Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,

58

Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.

59

És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba,

60

És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.

61

Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.

Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

62

Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

63

Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.

és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.

64

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.

65

Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.

De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok!

66

Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.

Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Árulás és vérdíj
Asszonyok és titkos tanítványok
Az áldozati bárány vizsgálata
Eli, Eli! Lama sabaktani?
Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?
Én Istenem, én Istenem! Miért?
Krisztus méltósága és az ember gonoszsága
Temetés, és amitől a főpapok féltek