- 1
- Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
- 2
- És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
- 3
- Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
- 4
- Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
- 5
- Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
- 6
- Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
- 7
- Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
- 8
- Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
- 9
- Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
- 10
- Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
- 11
- Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
- 12
- A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
- 13
- Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
- 14
- Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
- 15
- Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
- 16
- Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
- 17
- És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
- 18
- És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
- 19
- Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
- 20
- Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
- 21
- Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
- 22
- Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
- 23
- De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
- 24
- Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
- 25
- És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
- 26
- Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
- 27
- Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
- 28
- Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
- 29
- Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
- 30
- Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
- 31
- A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
- 32
- Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
- 33
- Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
- 34
- Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
- 35
- Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
- 36
- De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
- 37
- Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
- 38
- Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
- 39
- Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
- 40
- Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
- 41
- Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
- 42
- És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
- 43
- Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
- 44
- Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
- 45
- Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
- 46
- Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
- 47
- Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
- 48
- Én vagyok az életnek kenyere.
- 49
- A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
- 50
- Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
- 51
- Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
- 52
- Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?
- 53
- Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
- 54
- A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
- 55
- Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
- 56
- A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
- 57
- A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
- 58
- Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
- 59
- Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
- 60
- Sokan azért, a kik hallák [ezeket] az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
- 61
- Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
- 62
- Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
- 63
- A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
- 64
- De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
- 65
- És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
- 66
- Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
- 67
- Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
- 68
- Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
- 69
- És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
- 70
- Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
- 71
- Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
December 21
Kétéves:
- I. év: 2Kir 6:8-33
- II. év: Zak 7
- Jel 12:1-13:1a
- Zsolt 140:1-13
- Péld 30:17
Példabeszéd
A lustát elemészti kívánsága, mert keze nem akar dolgozni.