Online Biblia

1

Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

Akkor a főpap megkérdezte: Valóban így van ez?

2

Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,

Ő pedig azt mondta: Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban letelepedett,

3

És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

és azt mondta neki: Menj ki a te földedről és rokonságod közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked!

4

Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:

Akkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban, majd miután meghalt az atyja, Isten áthozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok.

5

És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke.

Itt azonban nem adott neki még egy talpalatnyi örökséget sem, de azt ígérte, hogy majd neki adja azt birtokul és utódjának – holott nem volt neki gyermeke.

6

Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.

Úgy mondta Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, rabszolgává teszik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig.

7

De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.

De megítélem azt a népet, amelynek szolgálnak – azt mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és ezen a helyen szolgálnak nekem.

8

És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.

A körülmetélés szövetségét is nekik adta, és így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt nyolcadnapon, és Izsák Jákóbot és Jákób a tizenkét ősatyát.

9

A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,

Az ősatyák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,

10

És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá.

és megszabadította minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki aztán kormányzóvá rendelte Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé.

11

Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

Abban az időben éhínség és nagy nyomorúság következett egész Egyiptom és Kánaán földjére, és atyáink nem találtak élelmet.

12

Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat.

Amikor pedig Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte a mi atyáinkat első útjukra,

13

És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

majd a második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és a fáraó is megtudta József származását.

14

És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.

József pedig elküldött atyjáért, Jákóbért, és magához hívatta őt és a hetvenöt lélekből álló egész rokonságát.

15

Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink;

Lement tehát Jákób Egyiptomba, majd ő is meghalt, és a mi atyáink is,

16

És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem [atyjának] fiaitól.

és elvitették őket Sikembe, és abba a sírba helyezték őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vásárolt Emór fiaitól Sikemben.

17

Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,

Amikor pedig elérkezett az az idő, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, megerősödött és megsokasodott a nép Egyiptomban,

18

Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.

mígnem más király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

19

Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

Ez álnokul bánt népünkkel, azzal nyomorgatta atyáinkat, hogy magzataikat kitétette, hogy ne maradjanak életben.

20

Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.

Akkor született Mózes, aki kedves volt Isten előtt. Őt három hónapig atyja házában nevelték,

21

Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt.

majd amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és saját fiaként nevelte fel.

22

És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és hatalmas volt szóban és tettben.

23

Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.

Amikor pedig a negyvenedik évét betöltötte, feltámadt szívében, hogy meglátogatja atyjafiait, az Izráel fiait.

24

És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.

Amikor látta, hogy az egyikkel rosszul bánnak, védelmére kelt, és agyonütve az egyiptomit, bosszút állt azért, akit bántalmaztak.

25

És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.

Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik majd, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg.

26

Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?

Másnap éppen akkor jelent meg köztük, amikor összevesztek, és békességre intette őket, ezt mondva: Férfiak, atyafiak vagytok, miért bántjátok egymást?

27

De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

De az, aki felebarátját bántalmazta, eltaszította őt, és azt mondta: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölöttünk?

28

Csak nem akarsz engem [is] megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?

Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?

29

E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.

Erre a beszédre aztán Mózes elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.

30

És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.

Negyven esztendő elteltével a Sínaihegy pusztájában csipkebokor tüzes lángjában egy angyal jelent meg neki.

31

Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:

Mózes pedig, amikor meglátta, elcsodálkozott a látáson, és amikor odament, hogy megnézze, az Úr hangja szólt hozzá:

32

Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.

Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes pedig megrémült, és nem mert odanézni.

33

Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Az Úr pedig azt mondta neki: Oldd le sarudat a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld.

34

Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.

Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és hallottam sóhajtozásukat, és azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.

35

Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.

Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondva: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.

36

Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.

Ő hozta ki őket, és tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.

37

Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, olyat, mint én vagyok.

38

Ez az, a ki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja;

Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő igéket vett, hogy nekünk adja,

39

A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,

akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem elutasították, és szívükben Egyiptom felé fordultak,

40

Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.

és azt mondták Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kihozott Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt.

41

És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.

Borjút készítettek azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük alkotásában.

42

Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

Isten pedig elfordult tőlük, és hagyta, hogy az ég csillagseregét imádják, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon hoztatok-e nekem véresáldozatokat és égőáldozatokat negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza?

43

Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.

Sőt inkább Molok sátrát hordoztátok, és a ti isteneteknek, Romfának csillagát, a kézzel csinált bálványképeket, hogy azokat imádjátok, ezért száműzlek titeket Babilonon túlra.

44

A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.

A bizonyság sátra a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy azt arra a mintára készítse, amelyet látott.

45

Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;

Ezt a mi atyáink át is vették, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig,

46

Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.

aki kegyelmet talált Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének,

47

Salamon építe pedig néki házat.

mígnem Salamon épített neki házat.

48

De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:

De a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, ahogy a próféta mondja:

49

A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya, milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy melyik lehet az én nyugalmam helye?

50

Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?

51

Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.

Keménnyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindenkor ellene szegültök a Szentléleknek, ugyanúgy, mint atyáitok!

52

A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;

A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, ti,

53

Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.

akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok, és mégsem tartottátok meg.

54

Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.

55

Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,

Ő pedig mivel Szentlélekkel teljes volt, az égre emelte a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állni,

56

És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

és azt mondta: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát az Isten jobbja felől állni.

57

Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;

Erre hangosan felkiáltottak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak,

58

És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

majd kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.

59

Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!

60

Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A keresztyén és a halál
A személyes elhívás betöltése
Ábrahám evangéliuma
Az első keresztyén vértanú
Az első mártír
Az érem két oldala
Dávid evangéliuma: látni vagy hinni?
István vértanú védőbeszéde - a törvény értelmezése
István vértanú védőbeszéde - micsoda a templom?
István vértanúsága
József evangéliuma: Istennel a nyomorúságban
Mi motivál?
Mózes evangéliuma: Az elutasított Szabadító