Online Biblia

1

David a îndreptat către Domnul cuvintele acestei cântări, după ce Domnul l-a izbăvit din mâna tuturor vrăjmaşilor lui şi din mâna lui Saul.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

2

El a zis: „Domnul este stânca mea, cetăţuia mea, izbăvitorul meu.

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

3

Dumnezeu este stânca mea, la care găsesc un adăpost, scutul meu şi puterea care mă mântuieşte, turnul meu cel înalt şi scăparea mea. Mântuitorule! Tu mă scapi de silnicie.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

4

Eu chem pe Domnul cel vrednic de laudă şi sunt izbăvit de vrăjmaşii mei.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

5

Căci valurile morţii mă înconjuraseră, şuvoaiele nimicirii mă înspăimântaseră;

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

6

legăturile mormântului mă înconjuraseră, laţurile morţii mă prinseseră.

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

7

În strâmtorarea mea, am chemat pe Domnul, am chemat pe Dumnezeul meu; din locaşul Lui, El mi-a auzit glasul, şi strigătul meu a ajuns la urechile Lui.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

8

Atunci pământul s-a cutremurat şi s-a clătinat, temeliile cerului s-au mişcat şi s-au zguduit, pentru că El Se mâniase.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

9

Fum se ridica din nările Lui, şi un foc mistuitor ieşea din gura Lui: cărbuni aprinşi ţâşneau din ea.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

10

A plecat cerurile şi S-a coborât: un nor gros era sub picioarele Lui.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

11

Călărea pe un heruvim şi zbura, venea pe aripile vântului;

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

12

era înconjurat cu întunericul ca şi cu un cort, era înconjurat cu grămezi de ape şi cu nori întunecoşi.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

13

Din strălucirea care era înaintea Lui scânteiau cărbuni de foc.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

14

Domnul a tunat din ceruri, Cel Preaînalt a făcut să-I răsune glasul;

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

15

a aruncat săgeţi şi a risipit pe vrăjmaşii mei, a aruncat fulgerul şi i-a pus pe fugă.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

16

Fundul mării s-a văzut, temeliile lumii au fost descoperite de mustrarea Domnului, de vuietul suflării nărilor Lui.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

17

El Şi-a întins mâna de sus din înălţime, m-a apucat, m-a scos din apele cele mari;

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

18

m-a izbăvit de potrivnicul meu cel puternic, de vrăjmaşii mei care erau mai tari decât mine.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

19

Ei mă prinseseră în ziua strâmtorării mele, dar Domnul a fost sprijinitorul meu,

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

20

El m-a scos la loc larg. El m-a mântuit pentru că mă iubeşte.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

21

Domnul mi-a răsplătit după nevinovăţia mea, mi-a făcut după curăţia mâinilor mele;

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

22

căci am păzit căile Domnului, nu m-am făcut vinovat faţă de Dumnezeul meu.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

23

Toate poruncile Lui au fost înaintea mea, şi nu m-am depărtat de la legile Lui.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

24

Am fost fără vină înaintea Lui, m-am păzit de fărădelegea mea.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

25

De aceea Domnul mi-a răsplătit nevinovăţia mea, după curăţia mea înaintea Lui.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

26

Cu cel bun Tu eşti bun, cu omul drept Te porţi după dreptate,

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

27

cu cel curat eşti curat, cu cel îndărătnic Te porţi după îndărătnicia lui.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

28

Tu mântuieşti pe poporul care se smereşte, şi cu privirea Ta cobori pe cei mândri.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

29

Da, Tu eşti lumina mea, Doamne! Domnul luminează întunericul meu.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

30

Cu Tine mă năpustesc asupra unei oşti înarmate, cu Dumnezeul meu sar peste zid.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

31

Căile lui Dumnezeu sunt desăvârşite, cuvântul Domnului este curăţat; El este un scut pentru toţi cei ce caută adăpost în El.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

32

Căci cine este Dumnezeu, afară de Domnul? Şi cine este o stâncă, afară de Dumnezeul nostru?

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

33

Dumnezeu este cetăţuia mea cea tare şi El mă călăuzeşte pe calea cea dreaptă.

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

34

El îmi face picioarele ca ale cerboaicelor şi El mă aşază pe locurile mele cele înalte.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

35

Îmi deprinde mâinile la luptă, şi braţele mele întind arcul de aramă.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

36

Tu îmi dai scutul mântuirii Tale, şi ajung mare prin bunătatea Ta.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

37

Lărgeşti drumul sub paşii mei, şi picioarele mele nu se clatină.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

38

Urmăresc pe vrăjmaşii mei şi-i nimicesc, nu mă întorc până nu-i nimicesc.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

39

Îi nimicesc, îi zdrobesc, de nu se mai scoală; cad sub picioarele mele.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

40

Tu mă încingi cu putere pentru luptă, răpui sub mine pe potrivnicii mei.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

41

Faci pe vrăjmaşii mei să dea dosul înaintea mea, şi nimicesc pe cei ce mă urăsc.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

42

Se uită în jurul lor, şi nu-i cine să-i scape. Strigă către Domnul, dar nu le răspunde!

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

43

Îi pisez ca pulberea pământului, îi zdrobesc, îi calc în picioare, ca noroiul de pe uliţe.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

44

Mă scapi din neînţelegerile poporului meu; mă păstrezi drept căpetenie a neamurilor; un popor pe care nu-l cunoşteam îmi este supus.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, [Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

45

Fiii străinului mă linguşesc; mă ascultă la cea dintâi poruncă.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S [egy] hallásra engedelmeskednek,

46

Fiii străinului leşină de la inimă, tremură când ies afară din cetăţuie.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

47

Trăiască Domnul şi binecuvântată să fie Stânca mea! Înălţat să fie Dumnezeu, Stânca mântuirii mele,

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

48

Dumnezeu, care este Răzbunătorul meu, care-mi supune popoarele

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

49

şi care mă face să scap de vrăjmaşii mei! Tu mă înalţi mai presus de potrivnicii mei, mă izbăveşti de omul asupritor.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

50

De aceea Te voi lăuda printre neamuri, Doamne! Şi voi cânta spre slava Numelui Tău.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

51

El dă mari izbăviri împăratului Său şi arată milă unsului Său: lui David şi seminţei lui, pentru totdeauna.”

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás

Igehirdetés.ma

"Az Úrhoz kiáltok"
A sötét napok szépsége
Hálaadás
Látni az Urat