Online Biblia

1

Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:

Cuvântul Domnului spus lui Ieremia cu prilejul secetei:

2

Gyászba borult Júda, és kapui roskadoznak. Gyászolnak a földön, és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.

„Iuda jeleşte, cetăţile lui sunt pustiite, triste, posomorâte, şi strigătele Ierusalimului se înalţă.

3

A nemesek vízért küldik szolgáikat, akik elmennek a kutakig, de nem találnak vizet. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pironkodnak, és befedik a fejüket.

Cei mari trimit pe cei mici să aducă apă, dar cei mici, când se duc la fântâni, nu găsesc apă şi se întorc cu vasele goale: ruşinaţi şi roşiţi, îşi acoperă capul.

4

Megrepedezett a termőföld, mert nem esett eső a földön. Szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejüket.

Pământul crapă, pentru că nu cade ploaie în ţară, şi plugarii, înşelaţi în nădejdea lor, îşi acoperă capul.

5

Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn, otthagyja borját, mert nincs fű.

Chiar şi cerboaica de pe câmp naşte şi îşi părăseşte puii, pentru că nu găseşte verdeaţă.

6

A vadszamarak pedig a kopár sziklákon állnak, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük eleped, mert nincs fű.

Măgarii sălbatici stau pe locuri înalte şi pleşuve, trăgând aer ca nişte şerpi; li se topesc ochii, pentru că nu este iarbă.” –

7

Bár bűneink ellenünk tanúskodnak, cselekedjél, URam, a te nevedért! Mert törvényszegésünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened!

Dacă nelegiuirile noastre mărturisesc împotriva noastră, lucrează pentru Numele Tău, Doamne! Căci abaterile noastre sunt multe, am păcătuit împotriva Ta.

8

Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy ezen a földön olyan, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?

Tu, care eşti nădejdea lui Israel, Mântuitorul lui la vreme de nevoie: pentru ce să fii ca un străin în ţară, ca un călător care intră doar să petreacă noaptea în ea?

9

Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi, mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, a te nevedről neveznek bennünket. Ne hagyj el minket!

De ce să fii ca un om încremenit, ca un viteaz care nu ne poate ajuta? Şi totuşi Tu eşti în mijlocul nostru, Doamne, şi Numele Tău este chemat peste noi. De aceea nu ne părăsi! –

10

Azt mondja az ÚR e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.

Iată ce spune Domnul despre poporul acesta: „Le place să alerge încoace şi încolo. Nu-şi cruţă picioarele; de aceea Domnul n-are plăcere de ei; acum îşi aduce aminte de nelegiuirile lor şi le pedepseşte păcatele!”

11

Azt mondta nekem az ÚR: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!

Şi Domnul mi-a zis: „Nu mijloci pentru poporul acesta!

12

Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.

Căci, chiar dacă vor posti, tot nu le voi asculta rugăciunile, şi, chiar dacă vor aduce arderi de tot şi jertfe de mâncare, nu le voi primi; ci vreau să-i nimicesc cu sabia, cu foametea şi cu ciuma.”

13

Én ezt mondtam: Ó, URam, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.

Eu am răspuns: „Ah! Doamne Dumnezeule! Iată că prorocii lor le zic: „Nu veţi vedea sabie şi nu veţi avea foamete; ci Domnul vă va da în locul acesta o pace trainică.”

14

Erre az ÚR azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.

Dar Domnul mi-a răspuns: „Prorocii lor prorocesc minciuni în Numele Meu; Eu nu i-am trimis, nu le-am dat poruncă şi nu le-am vorbit; ci ei vă prorocesc nişte vedenii mincinoase, prorociri deşarte, înşelătorii şi închipuiri scoase din inima lor.

15

Azért azt mondja az ÚR a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!

De aceea aşa vorbeşte Domnul despre prorocii care măcar că nu i-am trimis Eu, prorocesc totuşi în Numele Meu şi zic: „Nu va fi nici sabie, nici foamete în ţara aceasta.” – Prorocii aceştia vor pieri ucişi de sabie şi de foamete!

16

A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!

Iar aceia cărora le prorocesc ei vor fi întinşi pe uliţele Ierusalimului de foamete şi sabie; nu va avea cine să-i îngroape, nici pe ei, nici pe nevestele lor, nici pe fiii lor, nici pe fiicele lor; voi turna astfel răutatea lor asupra lor.

17

Azért ezeket a szavakat mondd nekik: Nem szűnik meg szemem éjjel-nappal könnyeket hullatni, mert nagy csapás töri össze népem szűz leányát; igen fájdalmas lesz a sebe.

Spune-le lucrul acesta: „Îmi varsă lacrimi ochii zi şi noapte şi nu se opresc. Căci fecioara, fiica poporului meu, este greu lovită cu o rană foarte usturătoare.

18

Ha kimegyek a mezőre, íme, fegyver által levágottak hevernek ott, ha pedig bemegyek a városba, éhínség miatt elepedtek. A próféták és a papok pedig olyan földre költöznek, amelyet nem ismernek!

Dacă ies la câmp, dau peste oameni străpunşi de sabie. Dacă intru în cetate, dau peste nişte fiinţe sleite de foame; chiar şi prorocul şi preotul cutreieră ţara fără să ştie unde merg.” –

19

Egészen elvetetted Júdát, ennyire utálja a lelked Siont? Miért vertél meg úgy, hogy nincs gyógyulásunk? Békességet vártunk, de nem ért semmi jó, a gyógyulás idejét, de íme, csak rettegés van!

Ai lepădat Tu de tot pe Iuda şi a urât sufletul Tău atât de mult Sionul? Pentru ce ne loveşti aşa, că nu mai este nicio vindecare pentru noi? Trăgeam nădejde de pace, şi nu vine nimic bun; aşteptam o vreme de vindecare, şi nu-i decât groază!

20

Beismerjük, URam, gonoszságainkat, atyáink bűnét is: bizony vétkeztünk ellened!

Doamne, ne recunoaştem răutatea noastră şi nelegiuirea părinţilor noştri; căci am păcătuit împotriva Ta.

21

Ne vess meg, kérünk a te nevedért, ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát! Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl velünk kötött szövetségedet!

Pentru Numele Tău nu nesocoti, nu necinsti scaunul de domnie al slavei Tale! Nu uita, nu rupe legământul Tău cu noi!

22

Van-e olyan a népek bálványai között, aki esőt adhatna? Talán az ég adja a záporokat? Hát nem te, URunk, Istenünk? Benned reménykedünk, hiszen te cselekedted mindezt!

Este oare printre idolii neamurilor vreunul care să aducă ploaie? Sau poate cerul să dea ploaie? Nu dai Tu ploaie, Doamne Dumnezeul nostru? Noi nădăjduim în Tine, căci Tu ai făcut toate aceste lucruri! –

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Traducerea Cornilescu

Igehirdetés.ma

A szárazság ítélete és a próféta közbenjárása