Online Biblia

1

Összegyűjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer [embert.

Ezután összegyűjtötte Dávid egész Izráel legjavát, harmincezer embert.

2

És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának [városába], Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.

Majd fölkelt, és elment az egész néppel együtt, amely vele volt, a júdai Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amelyet a Seregek URának nevéről neveztek el, aki a kerúbok között ül.

3

És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.

Egy új szekérre tették Isten ládáját, és elhozták Abinádáb házából, amely a dombon van. Abinádáb fiai, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret.

4

Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.

Elvitték tehát Isten ládáját Abinádáb házából, amely a dombon van, és Ahjó a láda előtt ment.

5

Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden [szerszámokkal,] hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.

Dávid pedig és Izráel egész népe örvendezett az ÚR színe előtt, mindenféle ciprusfa hangszer, hegedűk, lantok, dobok, sípok és cimbalmok hangjára.

6

És mikor Nákonnak szérűjére jutának, kinyújtá Uzza [az ő kezét] az Isten ládájára, és megtartá [azt;] mert az ökrök félremozdították vala.

Amikor Nákón szérűjére jutottak, Uzzá az Isten ládájához kapott, hogy megtartsa, mert az ökrök megbillentették.

7

Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.

Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Uzzá ellen, nyomban lesújtott rá ott vakmerőségéért, és meghalt ott, Isten ládája mellett.

8

És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.

Dávid pedig megrendült attól, hogy az ÚR lesújtotta Uzzát, és azt a helyet Perec-Uzzának nevezik mindmáig.

9

Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?

Dávid félni kezdett azon a napon az ÚRtól, és azt mondta: Hogy jöhetne hozzám az ÚR ládája?

10

És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.

Dávid nem akarta magához vinni az ÚR ládáját Dávid városába, hanem letetette a gáti Óbéd-Edóm házánál.

11

És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.

Az ÚR ládája három hónapig volt a gáti Óbéd-Edóm házánál, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edómot és egész háznépét.

12

És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.

És jelentették Dávid királynak: Megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm házát és mindenét, amije van, Isten ládájáért. Akkor odament Dávid, és elvitte örvendezve Isten ládáját Óbéd-Edóm házától Dávid városába.

13

Mikor pedig [azok,] a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék [ott egy] ökröt és hízott borjút.

Mikor pedig hat lépést mentek azok, akik az ÚR ládáját vitték, akkor ott egy bikát és egy hízott borjút áldozott.

14

Dávid pedig teljes erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.

Dávid pedig teljes erejéből táncolt az ÚR előtt, és gyolcs éfódot övezett magára.

15

Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.

Így vitte föl tehát Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját nagy énekléssel és kürtzengéssel.

16

Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, megútálá őt szívében.

Amikor az ÚR ládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kinézett az ablakon, és látva, hogy Dávid király ugrál és táncol az ÚR előtt, megutálta őt a szívében.

17

Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.

Mikor pedig bevitték az ÚR ládáját és odatették a helyére, a sátor közepére, melyet Dávid állíttatott föl neki, akkor Dávid egészen elégő áldozatokat és hálaadó áldozatokat áldozott az ÚR előtt.

18

Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.

Mikor pedig elvégezte Dávid az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek URának nevében.

19

És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.

Majd az egész népnek, Izráel egész seregének, a férfiaknak és az asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, aszalt datolyát és préselt aszúszőlőt osztogatott. Azután az egész nép hazament.

20

Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét [is:] kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!

Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is, kijött Míkal, Saul leánya Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicsőséges volt ma Izráel királya! Az ő szolgáinak szolgálói előtt úgy levetkőzött ma, mint ahogy egy esztelen szokott levetkőzni.

21

És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.

Erre ezt mondta Dávid Míkalnak: Az ÚR előtt örvendeztem, aki inkább engem választott, mint apádat és egész háza népét, hogy az ÚR népének, Izráelnek a fejedelme legyek; igen, az ÚR előtt.

22

Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, a kikről te szólasz.

Sőt minél inkább megalázom magamat, és minél alábbvaló leszek a magam szeme előtt, annál dicséretre méltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólsz.

23

Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.

Ezért Míkalnak, Saul leányának nem lett soha gyermeke holta napjáig.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Az istentisztelet tisztasága
Isten szentsége
Istentisztelet istenfélelemmel