Online Biblia

1

Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;

Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy és égig megerősített városokat,

2

Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?

nagy és szálas népet, Anákfiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: Kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?

3

Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, a miképen az Úr megmondotta néked.

Tudd meg azért e mai napon, hogy az ÚR, a te Istened jár előtted mint emésztő tűz, ő törli el és ő alázza meg őket előtted. Kiűzöd, és hamar elveszted őket, ahogy megmondta neked az ÚR.

4

Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr;

Amikor tehát kiűzi őket előled az ÚR, a te Istened, ne szólj így szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet”, holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az ÚR.

5

Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

Nem a te igazságodért mész be, hogy birtokba vedd a földjüket, sem a te szívednek igaz voltáért, hanem az ÚR, a te Istened e népeket istentelenségükért űzi ki előled, hogy megerősítse az ígéretet, amelyet esküvel fogadott az ÚR a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

6

Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!

Tudd meg azért, hogy az ÚR, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, hiszen igen keménnyakú nép vagy!

7

Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.

Emlékezzél rájuk, és el ne felejtsd azokat, amikkel haragra indítottad az URat, a te Istenedet a pusztában! Attól a naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, mindaddig, amíg e helyre jutottatok, az ÚR ellen tusakodtatok.

8

Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.

Már a Hóreben haragra indítottátok az URat, és annyira megharagudott rátok, hogy el akart veszteni titeket.

9

Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.

Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam,

10

Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.

akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.

11

És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;

Amikor negyven nap és negyven éj elmúltával átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit,

12

Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.

azt mondta nekem: Kelj föl, gyorsan menj le innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.

13

Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!

Majd így szólt hozzám az ÚR: Láttam e népet, és bizony keménnyakú nép ez!

14

Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!

Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el nevüket az ég alól, téged pedig nála nagyobb és erősebb néppé teszlek!

15

Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.

Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt.

16

És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek:

Amikor láttam, hogy íme, vétkeztetek az ÚR, a ti Istenetek ellen, mert öntött borjút csináltatok magatoknak, és így hamar letértetek arról az útról, amelyet az ÚR parancsolt nektek,

17

Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.

megragadtam a két táblát, elhajítottam a kezemből, és összetörtem szemetek láttára.

18

És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.

Azután leborultam az ÚR előtt úgy, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel kenyeret sem ettem, és vizet sem ittam minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, ami gonosz az ÚR előtt, hogy haragra ingereljétek őt.

19

Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.

Mert féltem attól a haragtól és nekibúsulástól, amellyel úgy megharagudott rátok az ÚR, hogy el akart pusztítani benneteket. De akkor is meghallgatott engem az ÚR.

20

Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.

Áronra is igen megneheztelt az ÚR, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.

21

A ti bűnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyről foly vala alá.

A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadtam, és megégettem tűzzel. Összetörtem, jól megőröltem, hogy porrá morzsolódjék, azután bevetettem a porát a patakba, amely a hegyről folyt alá.

22

És Thaberában, Massában, és Kibrot- Taavában is haragra indítátok az Urat.

Azután Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is haragra indítottátok az URat.

23

És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára.

Majd mikor az ÚR elküldött titeket Kádés-Barneából e szavakkal: „Menjetek föl, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet nektek adtam”, akkor is tusakodtatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen. Nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.

24

Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket.

Tusakodtatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek titeket.

25

És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.

Leborultam tehát az ÚR előtt, és negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az ÚR, hogy elveszt benneteket.

26

Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erős kézzel hoztál ki Égyiptomból.

Akkor imádkoztam az ÚRhoz, és azt mondtam: Uram, ISTENem! Ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal megszabadítottál, amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.

27

Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!

Emlékezzél meg szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézd e nép keménységét, istentelenségét és bűnét!

28

Hogy ne mondja a föld [népe], a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.

Hogy ne mondhassa annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: „Nem tudta bevinni őket az ÚR arra a földre, amelyet ígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.”

29

Pedig ők a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!

Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Nem a te igazságodért