Online Biblia

1

És monda néki Naómi, az ő napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?

Egyszer azt mondta neki Naomi, az anyósa: Édes leányom! Ne keressek-e neked nyugodalmat, hogy jól legyen dolgod?

2

Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Ímé ő az éjjel árpát szór a szérűn.

Hát nem rokonunk-e Boáz, akinek szolgálóival voltál? Íme, ő ma éjjel árpát szór a szérűn.

3

Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát.

Azért fürödj meg, kend meg magadat, vedd föl a legszebb ruhádat, és menj le a szérűre. De ne mutatkozz addig a férfi előtt, amíg be nem fejezi az evést és az ivást.

4

És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Ő majd megmondja néked, mit cselekedjél.

Majd ha lefekszik, jegyezd meg azt a helyet, ahol nyugszik, menj oda, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél.

5

És ő monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.

Ruth ezt mondta neki: Mindazt, amit tanácsolsz, megteszem.

6

És lement a szérűre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.

Lement hát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy anyósa tanácsolta.

7

És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ő szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felől a leplet, és lefeküvék.

Boáz evett, ivott, és vidám kedve támadt. Majd elment, hogy lefeküdjék az asztag mellett. Ruth erre titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és oda lefeküdt.

8

Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az ő lábainál.

Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál!

9

És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.

Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.

10

És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

Ő így válaszolt: Áldjon meg az ÚR téged, édes leányom! Szeretetedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

11

Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.

Ne félj hát, édes leányom! Mindent megteszek neked, amit mondasz. Mert mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.

12

És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.

Való igaz, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam még közelebbi rokon is.

13

Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig.

Ma éjjel aludj itt, s majd reggel, ha ő vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, váltson meg téged. Ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az ÚR! Aludj azért itt reggelig.

14

És feküvék az ő lábainál reggelig, és felkele, mielőtt valaki az ő felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűre jött.

Így hát ott nyugodott az ő lábánál reggelig, és fölkelt oly korán, mielőtt az ember fölismerhetné a másik embert. Boáz ugyanis megparancsolta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűn járt.

15

És monda: Add ide a nagy kendődet, a mely rajtad van, és tartsd. És ő oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat [mérték] árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.

Majd ezt mondta: Add ide a nagy kendődet, amely rajtad van, és tartsd ide. Ő odatartotta. Boáz pedig hat mérő árpát mért bele, és föladta a hátára, ő pedig bement vele a városba.

16

És elméne az ő napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És ő elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.

Elment az anyósához, aki megkérdezte: Hogy vagy, édes leányom? Erre elbeszélt neki mindent, amit az a férfi cselekedett vele.

17

És monda: Ezt a hat [mérték] árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.

És azt mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, így szólván: Ne menj üres kézzel anyósodhoz!

18

És monda [Naómi:] Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dől el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.

Naomi így válaszolt: Légy veszteg, leányom, míg megtudod, hogyan dől el a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg véghez nem viszi a dolgot még ma.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Biblikus házasságközvetítés; Reménység, kezdeményezés.
Derék asszony?
Megváltva az örökkévaló szeretet által 1