Online Biblia

1

És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

A gyermek Sámuel pedig Éli felügyelete alatt szolgálta az URat. Abban az időben igen ritkán volt az ÚRnak kijelentése, nem volt gyakran látomás.

2

És történt egyszer, mikor Éli az ő [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),

Egyszer az történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. Szeme pedig homályosodni kezdett, és alig látott.

3

És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

Isten mécsesét még nem oltották el, és Sámuel az ÚR templomában feküdt, ahol Isten ládája volt.

4

Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok!

Az ÚR szólította Sámuelt, ő pedig így felelt: Itt vagyok!

5

És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.

Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Itt vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig így felelt: Nem hívtalak, menj vissza, és feküdj le. Elment azért, és lefeküdt.

6

És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

Az ÚR azonban ismét szólította: Sámuel! Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Ő így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le.

7

Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

Sámuel pedig még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki neki beszédét.

8

És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

Harmadszor is szólította az ÚR Sámuelt. Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Akkor értette meg Éli, hogy az ÚR hívja a gyermeket.

9

Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére.

Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj el, feküdj le, és ha újból szólítanak téged, mondd ezt: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.

10

Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!

Akkor eljött az ÚR, odaállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Erre ő így válaszolt: Szólj, mert hallja a te szolgád!

11

És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.

Az ÚR azt mondta Sámuelnek: Íme, én olyan dolgot cselekszem Izráelben, melyet ha valaki meghall, mindkét füle belecsendül.

12

Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.

Azon a napon véghezviszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza népe ellen, elkezdem és be is végezem.

13

Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket.

Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyről jól tudta, hogy azzal fiai utálatossá teszik magukat, és mégsem akadályozta meg őket.

14

Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.

Ezért megesküdtem Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el házának álnoksága, sem véres-, sem ételáldozattal.

15

Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.

Sámuel pedig egész reggelig aludt, és akkor kinyitotta az ÚR házának ajtajait. De nem merte megjelenteni Élinek a látomást.

16

Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

Éli azonban szólította őt, és azt mondta neki: Fiam, Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!

17

És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked [az Úr?] El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked!

Éli megkérdezte: Mi az, amit mondott neked? Ne titkold el előlem! Azt cselekedje veled Isten és más hasonlót is, ha elhallgatsz előttem csak egy szót is abból, amit mondott neked!

18

Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.

Elmondott azért neki Sámuel mindent, és semmit sem hallgatott el. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja.

19

Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni.

Sámuel pedig fölnövekedett, és az ÚR vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.

20

És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.

És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt.

21

És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

És az ÚR újból kezdett megjelenni Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR beszéde által.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Engedelmes hallás
Isten szól
Sámuel gyermekként is szolgált