Online Biblia

1

És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, [ímé] az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.

Mire Dávid harmadnap Ciklagba érkezett embereivel, íme, az amálékiek betörtek a déli vidékre és Ciklagba, leverték Ciklagot és felperzselték.

2

És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ő útjokra.

Fogságba hurcolták az asszonyokat, mindenkit, aki benne volt, a kicsinytől fogva a nagyig. Senkit sem öltek meg, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra.

3

Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.

Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezett, íme, az föl volt perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték.

4

Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.

Akkor Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadt, és annyira sírtak, hogy végül már erejük sem volt a sírásra.

5

Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

Dávid két feleségét is fogságba hurcolták: a jezréeli Ahinóamot és a karmeli Abigailt, Nábál özvegyét.

6

És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.

És Dávid igen szorult helyzetbe jutott, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az ÚRtól.

7

És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.

Ezt mondta Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide nekem az éfódot! Erre Ebjátár odavitte az éfódot Dávidhoz.

8

És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.

Dávid megkérdezte az URat: Üldözzem-e ezt a sereget? Utolérem-e őket? Ő azt mondta neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és szabadulást szerzel.

9

Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a [népnek] egy része megállott.

Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, a nép egy része megállt.

10

Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé [az ellenséget;] kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.

Dávid azonban négyszáz emberrel is tovább üldözte az ellenséget, mert kétszáz embere ott megállt, mivel olyan fáradtak voltak, hogy nem tudtak átkelni a Beszór-patakon.

11

És találának a mezőn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel.

A mezőn találkoztak egy egyiptomi emberrel, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és vizet, hogy igyon.

12

És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.

Adtak neki egy csomó száraz fügét és két kötés aszalt szőlőt is. Miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.

13

És monda néki Dávid: Ki [embere] vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem [immár] ma harmadnapja.

Akkor ezt kérdezte tőle Dávid: Kinek az embere vagy, és honnan való vagy? Ő pedig így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok, egy amáléki ember szolgája, de elhagyott engem az uram, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.

14

Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel.

Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére, Júda területére és Káléb déli vidékére. Mi égettük föl Ciklagot.

15

És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.

Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz-e minket ahhoz a sereghez? Ő azt mondta: Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg és uram kezébe sem adsz át, akkor elvezetlek ahhoz a sereghez.

16

Elvezeté azért őket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának.

El is vezette őket. És íme, azok az egész vidéken elszéledve ettek, ittak és táncoltak, mert igen nagy volt a zsákmány, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda tartományából hoztak.

17

És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.

Dávid virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem menekült meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú, akik tevékre ültek, és elfutottak.

18

És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid.

Mindent megmentett Dávid, amit elvittek az amálékiek. Két feleségét is kiszabadította.

19

És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.

Semmijük sem hiányzott, sem kicsi, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik abból, amit elvittek tőlük, Dávid mindent visszaszerzett.

20

És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!

Elvitte Dávid a juhokat és marhákat, és ezeket tulajdon jószágaik előtt terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya!

21

Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta őket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté őket békességgel.

Mikor pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezett, akik fáradtabbak voltak, mint hogy követhették volna, és otthagyta őket a Beszór-pataknál, ezek kimentek eléje és a nép elé, amely vele volt. Amint Dávid a néphez közelebb ért, békességgel köszöntötte őket.

22

Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, [azokat] vigyék el, és menjenek el.

Akkor Beliál fiai, néhány gonosz ember azok közül, akik Dáviddal elmentek, ezt mondták: Mivel ezek nem jöttek el velünk, semmi mást ne adjunk nekik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak mindegyiknek a maga feleségét és gyermekeit. Vigyék azokat, és menjenek el!

23

Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala.

Dávid azonban így szólt: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, amit az ÚR adott nekünk. Ő oltalmazott meg minket, és ő adta kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött.

24

Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlőképen osztozzanak.

Vajon ki engedhetne nektek ebben a dologban? Sőt amekkora annak a része, aki elment a harcba, ugyanakkora legyen annak is a része, aki a fölszerelésnél maradt; egyenlőképpen osztozzanak!

25

És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig.

És így történt ez attól a naptól fogva később is. Törvénnyé és szokássá tették ezt Izráelben, mind e mai napig.

26

Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.

Mikor pedig Dávid Ciklagba érkezett, küldött a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak ezzel az üzenettel: Íme, az ÚR ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra;

27

Azoknak [tudniillik,] a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban [laknak;]

azoknak tudniillik, akik Bételben, akik dél felé Rámótban és akik Jattírban laknak;

28

A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában [laknak;

akik Aróérban, Szifmótban és Estemóában laknak;

29

A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban [laknak;]

akik Rákálban, a jerahmeéliek városaiban és a kéniek városai ban laknak;

30

A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban [laknak;

a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak;

31

A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.

a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol Dávid megfordult az embereivel.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A nehézségek kezelése
Békesség a szorongattatás között
Emberi vagy isteni megoldás
Visszatérés Istenhez