Online Biblia

1

Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.

Jerikó pedig úgy be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.

2

És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel [együtt.]

Az ÚR azt mondta Józsuénak: Lásd! Kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg harcosaival együtt.

3

Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.

Járjátok azért körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így cselekedj hat napon át.

4

És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.

És hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket.

5

És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az előtte való helyen.

És ha majd belefújnak a kosszarvba, mihelyt meghalljátok a kürt szavát, az egész nép harsány kiáltásban törjön ki, és magától leszakad a város kőfala, és fölmegy arra a nép, mindenki az előtte levő helyen.

6

Előhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája előtt.

Előhívta azért Józsué, Nún fia a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája előtt.

7

A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt.

A népnek pedig ezt mondta: Menjetek, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az ÚR ládája előtt.

8

És úgy lőn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr előtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala.

És úgy történt, ahogy Józsué megmondta a népnek. A hét pap ugyanis, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR előtt ment, és kürtölt a kürtökkel, az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt.

9

A fegyveresek pedig előttök mennek vala a kürtölő papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.

A fegyveresek a kürtölő papok előtt mentek, és az utóvéd követte őket folytonos kürtölés közben.

10

A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jőjjön ki szátokból addig a napig, a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.

A népnek pedig azt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, egy szó se jöjjön ki a szátokból addig a napig, amíg azt nem mondom nektek: kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.

11

Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.

Körüljárták azért az ÚR ládájával a várost. Egyszer kerülték meg, azután visszatértek a táborba, és az éjszakát a táborban töltötték.

12

Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját.

Józsué korán reggel fölkelt, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját.

13

És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr ládája előtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig előttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.

A hét pap, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket, a fegyveresek pedig előttük mentek, és az utóvéd követte az ÚR ládáját folytonos kürtölés közben.

14

A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át.

A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.

15

És lőn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer.

A hetedik napon is fölkeltek hajnalhasadtával, és a szokott módon hétszer megkerülték a várost. Csak ezen a napon kerülték meg a várost hétszer.

16

És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!

Amikor a hetedik forduláskor kürtöltek a papok a kürtökkel, Józsué azt mondta a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az ÚR a várost!

17

És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.

És a város és minden, ami benne van, legyen teljesen az ÚRnak szentelve. Csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket odaküldtünk.

18

Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen [Istennek ] szentelt dolgoktól, hogy miután [néki] szentelitek, el ne vegyetek a teljesen [néki] szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.

Mindazáltal óvakodjatok a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek és bajba ne keverjétek.

19

Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.

Hanem mivel minden ezüst-, arany-, réz- és vasedény az ÚRnak van szentelve, az ÚR kincsei közé jusson.

20

Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az előtte való helyen, és bevevék a várost.

A nép pedig fölkiáltott, amint megszólaltak a kürtök. És ahogy meghallotta a nép a kürt szavát, és hangosan fölkiáltott, az történt, hogy magától leomlott a kőfal, és bement a nép a városba, mindenki az előtte levő helyen, és bevették a várost.

21

És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.

Fegyver élével teljesen kipusztítottak mindent, ami csak volt a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökröt, a juhot és a szamarat is.

22

A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.

A két férfinak pedig, akik kikémlelték a földet, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába, és hozzátok ki onnan az asszonyt és mindazt, amije van, ahogy megesküdtetek neki.

23

Bemenének azért a kémlő ifjak, és kihozák Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék őket Izráel táborán kivül.

Bementek azért a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját és testvéreit, mindazt, amije volt, és minden cselédjét is kihozták, és Izráel táborán kívülre helyezték őket.

24

A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.

A várost pedig és mindazt, ami benne volt, tűzzel égették meg. Csak az ezüstöt, az aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az ÚR házának kincsei közé.

25

A parázna Ráhábot pedig, és az ő atyjának háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.

A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét és mindenét, amije volt, élni hagyta Józsué; ott is lakik Izráel között mind e mai napig. Mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött, hogy kémleljék ki Jerikót.

26

És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!

Azon a napon ezt az esküt tette Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az a férfi, aki nekilát, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le annak alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!

27

És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.

És az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész földön.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A kiáltás ideje
A legyõzhetetlen akadály
A sófár felhívás a megtérésre (Józsué könyve 11.rész)
Egy város elfoglalása (Józsué könyve 12.rész)
Menekülés a háborúból (Józsué könyve 14.rész)