Online Biblia

1

Jaj! de árván ül a nagy népű város! Olyanná lőn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lőn!

Jaj, de árván maradt a város, amely tele volt néppel! Olyan lett, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, fejedelemasszony a tartományok között; de robotra fogták!

2

Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek.

Sírva sír éjjelente, s könny borítja arcát! Senki sincs, aki vigasztalná azok közül, akik szerették. Barátai mind megcsalták, ellenségeivé lettek.

3

Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül ő a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözője utólérte a szorultságában.

A nyomorúság és a kemény szolgálat után száműzetésbe ment Júda! Ott ül a népek között, nem talál nyugalmat. Minden üldözője utolérte szorultságában.

4

Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szűzei nyögnek, csak keserűsége van néki.

Sion útjai gyászolnak, mert nincsen, aki ünnepre jönne. Minden kapuja elpusztult. Papjai sóhajtoznak, szüzei búsulnak, és neki csupa keserűség jut.

5

Elnyomói főkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg őt az ő sok bűne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó előtt.

Elnyomói hatalomra jutottak, ellenségei boldogok. Bizony, az ÚR szomorította meg sok bűne miatt, gyermekei fogságba mentek az elnyomó előtt.

6

És elhagyta Sion leányát minden ő ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erőtelenül futnak az üldöző előtt.

Elhagyta Sion leányát minden ékessége, fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, amelyek nem találnak legelőt, és erőtlenül futnak üldözőik előtt.

7

Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, a melyek voltak eleitől fogva; mert az ő népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.

Visszaemlékezik Jeruzsálem nyomorúságának és elnyomásának napjain minden gyönyörűségére, amelyben része volt a régi időkben. De népe ellenség kezébe esett, és nem volt segítsége. Ellenségei látva őt csak nevettek megsemmisülésén.

8

Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelője megvetette, mert látták az ő mezítelenségét, ő maga pedig sóhajtoz és elfordul.

Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, azért lett tisztátalanná. Minden tisztelője megvetette, mert látták mezítelenségét, ő maga is sóhajtozik és elfordul.

9

Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövőjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erőt [rajtam!]

Szennyes a ruhája széle, nem gondolt arra, mi lesz a vége. Szörnyen lesüllyedt, nincs vigasztalója. Lásd meg, URam, nyomorúságomat, mert az ellenség erőt vett rajtam!

10

Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sőt látta, hogy pogányok mentek be az ő szent helyébe, a kikről azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.

Kinyújtotta a kezét az ellenség minden kincse után. Sőt látta, hogyan mentek be szentélyébe azok a népek, akikről azt parancsoltad, hogy nem mehetnek be gyülekezetedbe.

11

Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!

Egész népe sóhajtozik, kenyér után futkos, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy fölelevenedjenek. Lásd meg, URam, és tekintsd meg, milyen megvetetté lettem!

12

Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az ő búsult haragjának napján!

Mindnyájan, ti járókelők: tekintsétek meg, és lássátok: van-e olyan bánat, mint az én bánatom, amely engem ért, amellyel engem sújtott az ÚR izzó haragja napján?!

13

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, hogy eltiporjon. Hálót vetett lábamnak, hanyatt buktatott, elhagyottá tett engem; egész nap beteg vagyok.

14

Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erőmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik előtt meg nem állhatok.

Saját kezével rótta rám vétkeim igáját, ráfonódtak nyakamra, megrendítették erőmet. Olyanok kezébe adott engem az Úr, akiknek nem állhatok ellen.

15

Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyűlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.

Az Úr félredobálta mellőlem minden harcosomat. Gyűlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.

16

Ezekért sírok én; szememből, szememből víz folyik alá, mert messze távozott tőlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.

Ezekért sírok én, szememből patakzik a könny, mert messze van tőlem vigasztalóm, aki megeleveníthetne engem. Fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.

17

Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.

Sion kinyújtja a kezét, de nincs vigasztalója. Az ÚR rendelt szorongatókat Jákób ellen körös-körül, Jeruzsálem csúfsággá lett közöttük.

18

Igaz ő, az Úr, mert az ő szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szűzeim és ifjaim fogságba menének!

Igazságos az ÚR, mert szava ellen rugódoztam! Halljátok meg mind, ti népek, és lássátok bánatomat: hajadon lányaim és ifjaim fogságba mentek!

19

Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.

Kiáltottam azoknak, akik szerettek, de megcsaltak engem. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor étel után futkostak, hogy megelevenedjenek.

20

Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!

Lásd meg, URam, milyen nyomorult vagyok, bensőm háborog, vergődik a szívem, mert bizony engedetlen voltam. Kint fegyver pusztít, bent minden olyan, mint a halál!

21

Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!

Hallották, hogy sóhajtozom, de nincs vigasztalóm. Minden ellenségem hallott veszedelmemről. Örültek, hogy ezt cselekedted. Hozd el a napot, amelyet meghirdettél! Legyenek ők is olyanok, mint én!

22

Jusson elődbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bűnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.

Jusson eléd minden gonoszságuk, és bánj velük úgy, ahogyan velem bántál minden bűnömért. Bizony, sokat sóhajtozom, és beteg a szívem.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)