Online Biblia

1

Jaj; de sűrű felhőt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égből a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ő haragja napján.

Jaj, de sűrű felhőt borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lába zsámolyáról haragja napján.

2

Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erősségeit, a földre terítette; megfertőzteté az országot és fejedelmeit.

Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákób összes hajlékát, ledöntötte haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, megszégyenítette az országot és fejedelmeit.

3

Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elől, Jákób ellen pedig mint lángoló tűz emésztett köröskörül.

Fölgerjedt haragjában letörte Izráel minden szarvát. Visszavonta jobbját az ellenség előtt, mint lángoló tűz égette Jákóbot, emésztette körös-körül.

4

Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.

Kifeszítette íját, mint az ellenség, kinyújtotta jobbját, mint egy támadó, és megölt vele mindent, ami a szemnek kívánatos. Sion leányának sátrára tűzként zúdította izzó haragját.

5

Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erősségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.

Olyan volt az Úr, mint az ellenség. Elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, lerombolta erődítményeit, és megsokasította Júda leányának bújátbaját.

6

És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.

Földúlta sátrát, mint egy kertet, lerombolta gyülekezési helyét. Elfelejtette az ÚR Sionnal ünnepeit és a szombatot, és haragja hevében megutált királyt és papot.

7

Megvetette az Úr az ő oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kőfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.

Megvetette oltárát az Úr, megutálta szentélyét. Ellenség kezébe adta palotáinak kőfalait, zajongtak az ÚR házában, mint ünnepnapon.

8

Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; kiterjeszté a mérőkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kőfal, együtt búslakodnak!

Az ÚR elhatározta, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; mérőzsinórt feszített ki, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és gyászol a bástya és a kőfal, együtt roskadoznak!

9

Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.

Földbe süllyedtek kapui, elvesztette és összetörte annak zárait. Királya és fejedelmei a népek között vannak, nincs többé törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az ÚRtól.

10

A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szűzei.

A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejükre. Zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.

11

Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.

Elsorvadt a szemem a könnyhullatástól, bensőm háborog, földre omlik népem leányának romlása miatt. Mert elalélnak a kisgyermekek és a csecsemők a város terein.

12

Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.

Azt mondják anyjuknak: Hol a kenyér meg a bor? Elaléltak, mint a sebesültek a város terein, kilehelték lelküket anyjuk kebelén.

13

Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szűz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?!

Tanúságul mit hozzak föl melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Kivel mérjelek össze, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Bizony, romlásod nagy, mint a tenger, kicsoda gyógyít meg téged?

14

A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat.

Prófétáid hamis és megtévesztő látomásokkal tévesztettek meg téged, és nem leplezték le álnokságodat, hogy jóra fordult volna sorsod, hanem hamis és félrevezető látomásokról prófétáltak neked.

15

Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelők; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?

Összecsapja kezét miattad minden arra járó, fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya fölött. Vajon ez az a város, amelyről azt mondták: „Tökéletes szépség, az egész föld öröme”?

16

Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!

Föltátotta száját ellened minden ellenséged, fölszisszennek, és fogukat csikorgatják. Azt mondják: Elnyeltük őt! Bizony ez az a nap, amelyet vártunk; megértük, megláttuk!

17

Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitől fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.

Megcselekedte az ÚR, amit kigondolt, beváltotta szavát, amelyet megmondott és kezdettől fogva elrendelt. Rombolt, és nem kímélt, megvidámította rajtad az ellenséget, fölemelte szorongatóid szarvát.

18

Kiáltott az ő szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.

Szívük az Úrhoz kiáltott. Ó, Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal, ne engedj magadnak nyugalmat, síró szemed ne pihenjen!

19

Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.

Kelj föl, jajgass éjjel, az őrjárások kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá a kezedet kicsinyeidnek életéért, akik elaléltak az éhség miatt minden utcasarkon.

20

Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az ő méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?

Lásd meg, URam, és tekints arra, akivel így cselekedtél! Miért kellene megenniük az asszonyoknak méhük gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket? Miért ölnék meg az Úr szentélyében a papokat és a prófétákat?

21

Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szűzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.

Az utcákon a földön fekszik gyermek és vén, hajadon leányaim és ifjaim fegyver miatt hullottak el. Öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél senkit.

22

Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket!

Egybehívtad mindenfelől, mint valami ünnepnapra, azokat, akiktől rettegtem, és nem volt senki, aki az ÚR haragjának napján elmenekült és megszabadult volna. Ellenségem végzett azokkal, akiket dédelgettem és fölneveltem!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)