Online Biblia

1

És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.

Roboám elment Sikembe, mert Sikemben gyűlt össze egész Izráel, hogy királlyá tegyék őt.

2

Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,

Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Egyiptomban tartózkodott Jeroboám,

3

És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:

de érte küldtek, és elhívatták. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével eljött, és így szóltak Roboámhoz:

4

A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.

Apád igen megnehezítette az igánkat, de te most könnyebbítsd meg apád kemény szolgálatát és a súlyos igát, amelyet ránk vetett, akkor szolgálni fogunk neked.

5

És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.

Ő azt mondta nekik: Menjetek el, és harmadnap jöjjetek vissza hozzám. Erre a nép elment.

6

És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?

Akkor Roboám király tanácsot tartott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Milyen tanácsot adtok, mit válaszoljak a népnek?

7

És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.

Azok ezt mondták: Ha e mai napon kedvezel ennek a népnek, szolgálsz nekik, engedsz kérésüknek, és kedvesen szólsz hozzájuk, egész életükben szolgálni fognak téged.

8

De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.

De ő megvetette a vének tanácsát, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek föl, és az ő szolgálatára álltak.

9

És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?

Megkérdezte tőlük: Milyen tanácsot adtok, mit válaszoljak e népnek, amely ezt kérte tőlem: „Könnyebbítsd meg az igát, amelyet apád ránk vetett”?

10

És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.

Azt mondták neki az ifjak, akik együtt nőttek föl vele: Így szólj ennek a népnek, amely ezt mondja neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk”, így szólj nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.

11

Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

Most azért, ha apám nehéz igát vetett rátok, én még nehezebbé teszem igátokat! Ha apám ostorral fegyelmezett benneteket, én skorpiókkal ostorozlak titeket.

12

És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.

Harmadnap elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogy meghagyta a király, amikor ezt mondta: Jöjjetek vissza hozzám harmadnapon.

13

És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;

És a király kemény választ adott a népnek. Megvetette a vének tanácsát,

14

És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

és az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Ha apám megnehezítette igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal foglak.

15

És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.

És nem hallgatott a király a népre, mert ezt az ÚR fordította így, hogy beteljesítse az igét, amelyet a silói Ahijjá által mondott az ÚR Jeroboámnak, Nebát fiának.

16

Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba;

Mikor pedig egész Izráel látta, hogy nem hallgatja meg őket a király, így felelt az egész nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincs nekünk örökségünk Isai fiában. Térj vissza otthonodba, ó, Izráel! Te pedig törődj, ó, Dávid, a saját házaddal! Izráel tehát hazament az otthonába.

17

Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.

Úgyhogy Roboám Izráel fiai közül csak azokon uralkodott, akik Júda városaiban laktak.

18

És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.

Amikor Roboám király kiküldte Adórámot, a robot felügyelőjét, az egész Izráel megkövezte őt, és meghalt. Maga Roboám király is hamar harci szekerére ült, és Jeruzsálembe menekült.

19

Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.

Így szakadt el Izráel népe Dávid házától mindmáig.

20

És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.

Amikor meghallotta egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érte küldtek, hívatták őt a gyülekezetbe, és királlyá tették egész Izráelen. Senki sem követte Dávid házát, egyedül csak Júda törzse.

21

És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való [férfiút,] hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.

Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszanyerjék az országot Roboámnak, Salamon fiának.

22

De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:

De Isten beszéde így szólt Semajához, Isten emberéhez:

23

Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:

Ezt mondjad Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Júda és Benjámin házának és a nép maradékának:

24

Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

Azt mondja az ÚR: Föl ne menjetek, és ne hadakozzatok testvéreitek, Izráel ellen. Térjetek vissza, mindenki a maga házába, mert éntőlem lett ez a dolog. Ekkor engedtek az ÚR szavának, visszatértek, és elmentek az ÚR szava szerint.

25

Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.

Jeroboám pedig kiépítette Sikemet az Efraim hegységében, és ott lakott. Onnan átment, és kiépítette Penúélt.

26

És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;

Azt gondolta ugyanis a szívében: Majd még visszatér ez az ország Dávid házához:

27

Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.

ha följár a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az ÚR házában, akkor a nép szíve az ő urához, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.

28

Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.

Tanácsot tartott tehát a király, és csináltatott két aranyborjút, és azt mondta: Sok nektek Jeruzsálembe följárni: Íme, itt vannak a te isteneid, ó, Izráel, akik kihoztak Egyiptom földjéről.

29

És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.

És az egyiket Bételbe helyeztette, a másikat pedig Dánba.

30

És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

De ez nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép följárt hozzájuk egészen Dánig.

31

Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.

Azután fölállította a magas helyek templomát, és papokat rendelt a nép közül, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.

32

És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.

Bevezetett Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján a júdabeli ünnep módja szerint, és áldozott az oltáron. Hasonlóképpen cselekedett Bételben is: áldozott a borjúknak, amelyeket ő csináltatott, és Bételben papokat rendelt azokhoz a magaslatokhoz, amelyeket ő csináltatott.

33

És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.

A Bételben fölállított oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján, az ő választása szerinti hónapban. Ünnepet szerzett Izráel fiai számára, és fölment az oltárhoz, hogy jó illattal tömjénezzen.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A bölcsesség nem örökölhetõ, de megszerezhetõ
Türelmesen kivár, de elbukik