- 1
- És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére.
- Sok idő elteltével, a harmadik esztendőben így szólt az ÚR szava Illéshez: Menj el, mutasd meg magadat Ahábnak, és esőt adok a föld színére!
- 2
- És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.
- Illés tehát elment, hogy megmutassa magát Ahábnak. Samáriában pedig nagy éhség volt.
- 3
- És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;
- Ekkor Aháb hívatta Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú pedig igen félte az URat.
- 4
- Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett [oltalmába,] és rejtette el ötvenenként [egy-egy] barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).
- Mert amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit, Óbadjáhú száz prófétát vett oltalmába, és ötvenenként elrejtette őket egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel.
- 5
- És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni.
- Aháb azt mondta Óbadjáhúnak: Menj el mindenhova az országban a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hátha találunk egy kis füvet, hogy a lovakat és öszvéreket életben tarthassuk, és ne hagyjuk a jószágot mindenestül elpusztulni.
- 6
- Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás [is] egyedül ment a másik úton.
- Fölosztották tehát maguk között a földet, hogy ki hova menjen. Aháb egyedül ment az egyik úton, és Óbadjáhú is egyedül ment a másik úton.
- 7
- És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?
- Amint Óbadjáhú ment az úton, íme, szembetalálkozott Illéssel, és amikor fölismerte őt, arcra borult, és ezt mondta: Nem te vagy-e az, uram, Illés?
- 8
- Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
- Ő így felelt: Én vagyok. Menj el, mondd meg az uradnak: Íme, itt van Illés.
- 9
- Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
- Ő pedig azt mondta: Mit vétettem ellened, hogy szolgádat Aháb kezébe akarod adni, hogy megöljön?
- 10
- Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.
- Él az ÚR, a te Istened, hogy nincs nemzetség és ország, ahova el ne küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor megeskette a földet és a népet, hogy valóban nem találtak meg téged.
- 11
- És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
- És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak, íme, itt van Illés!
- 12
- Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.
- És ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az ÚR Lelke, amelyet nem ismerek, és elmegyek, hogy megmondjam Ahábnak, ő pedig nem talál meg téged, engem öl meg. Pedig a te szolgád féli az URat gyermekségétől fogva.
- 13
- Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
- Nem mondták-e meg az én uramnak, mit tettem, amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el az ÚR prófétái közül száz férfit ötvenenként egyegy barlangba, és tápláltam őket kenyérrel és vízzel?
- 14
- És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.
- És te mégis azt mondod: Menj el, és mondd meg a te uradnak, íme, itt van Illés! Akkor ő megöl engem!
- 15
- És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.
- Illés így felelt: Él a Seregek URa, akinek szolgálatában állok, hogy e mai napon megmutatom magam neki.
- 16
- Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.
- Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, és megjelentette ezt neki. Aháb pedig elébe ment Illésnek.
- 17
- És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?
- Amikor Aháb meglátta Illést, azt mondta neki: Te vagy-e az, Izráel megháborítója?
- 18
- Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.
- Ő pedig így felelt: Nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza azzal, hogy elhagytátok az ÚR parancsolatait, és a Baal után jártok.
- 19
- Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
- Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izráelt a Karmel-hegyre és a Baal négyszázötven prófétáját és az Asérá négyszáz prófétáját, akik Jezábel asztaláról élnek.
- 20
- És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
- Akkor elküldött Aháb Izráel fiaihoz, és egybegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre.
- 21
- És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
- Illés pedig odament az egész sokasághoz, és azt mondta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, kövessétek azt. De nem felelt neki a nép még csak egy szót sem.
- 22
- Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
- Akkor azt mondta Illés a népnek: Egyedül csak én maradtam meg az ÚR prófétái közül, míg a Baal prófétái négyszázötvenen vannak.
- 23
- Adjatok azért nékünk két tulkot, és [ők] válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
- Adjatok azért nekünk két bikát. Ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak alá. Én pedig a másikat készítem el, amelyet a fahasábokra rakok, de tüzet én sem gyújtok alá.
- 24
- Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
- Akkor hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az ÚR nevét. Amelyik isten tűz által felel, az az Isten. Erre az egész sokaság így felelt: Rendben van!
- 25
- És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen [vagytok,] és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
- Illés azt mondta a Baal prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, és készítsétek el ti először, mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok alá!
- 26
- És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
- Akkor vették a bikát, amelyet nekik adtak, elkészítették, és segítségül hívták a Baal nevét reggeltől egész délig. Ezt mondták: Baal! Hallgass meg minket! De nem jött se hang, se semmilyen felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.
- 27
- Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
- Amikor pedig már dél lett, Illés elkezdte gúnyolni őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.
- 28
- És [elkezdtek] hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
- Erre elkezdtek hangosan kiabálni, és szokásuk szerint kardokkal és dárdákkal összevagdosták magukat, míg csak ki nem csordult a vérük.
- 29
- Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni [kezdtek] egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
- Dél elmúltával pedig önkívületbe estek, egészen az esti áldozatig. De akkor sem jött hang, sem felelet, sem meghallgattatás.
- 30
- Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
- Akkor azt mondta Illés az egész népnek: Jöjjetek énhozzám. Erre hozzá ment az egész nép, ő pedig megépítette az ÚR lerombolt oltárát.
- 31
- És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
- Vett Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint, akiknek Isten azt mondta: Izráel legyen a neved.
- 32
- És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
- És oltárt épített a kövekből az ÚR nevében, és egy árkot húzott az oltár köré, amelybe két véka vetőmag elfért volna.
- 33
- És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
- Odakészítette a fahasábokat, fölvagdalta a bikát és rárakta a fára.
- 34
- És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
- Azután ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Ezután azt mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is megtették.
- 35
- Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
- Úgyhogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is megtelt vízzel.
- 36
- És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
- Amikor eljött az esti áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és azt mondta: Ó, URam, Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Hadd tudják meg e mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és mindezeket a te parancsodra tettem.
- 37
- Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
- Hallgass meg engem, URam, hallgass meg engem, hogy megtudja ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és te fordítod vissza a szívüket!
- 38
- Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
- Akkor alászállt az ÚR tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és fölnyalta a vizet, amely az árokban volt.
- 39
- Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
- Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és azt mondta: Az ÚR az Isten! Az ÚR az Isten!
- 40
- És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
- Illés pedig azt mondta nekik: Fogjátok meg a Baal prófétáit, hogy senki el ne menekülhessen közülük! Ekkor megfogták őket, Illés pedig levitte őket a Kísón-patak mellé, és ott megölte őket.
- 41
- Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása [hallszik.]
- Akkor azt mondta Illés Ahábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert nagy eső zúgása hallatszik.
- 42
- És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé;
- Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel-hegy tetejére, leborult a földre, arcát a két térde közé tette,
- 43
- És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és [arrafelé] nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda [Illés:] Menj vissza hétszer.
- és így szólt szolgájához: Menj föl, és nézz a tenger felé. Az fölment, arrafelé nézett, és azt mondta: Nincsen semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer.
- 44
- És lőn hetedúttal, monda [a szolga:] Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.
- Hetedszerre azt mondta a szolga: Íme, egy kis felhőcske jön föl a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere. Ő azt felelte: Menj el, és mondd meg Ahábnak: Fogj be és menj le, míg föl nem tartóztat az eső.
- 45
- És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.
- Eközben az történt, hogy besötétedett az ég a felhők és a szél miatt, és nagy eső lett. Aháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe.
- 46
- És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, [még] Akháb előtt futott el Jezréel felé.
- Az ÚR keze pedig Illésen volt. Felövezte derekát, és még Aháb előtt elfutott Jezréel felé.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
November 28
Kétéves:
- I. év: 1Kir 10
- II. év: Mik 2
- 2Pét 2:1-22
- Zsolt 119:113-128
- Péld 28:19-20
Példabeszéd
Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, az annak gyűjti, aki majd könyörül a szegényeken.