Online Biblia

1

Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.

Akkor Salamon magához gyűjtötte Jeruzsálembe Izráel véneit, az összes nemzetségfőt, Izráel fiainak családfőit, hogy az ÚR szövetségládáját fölvigyék Dávid városából, azaz Sionból.

2

És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.

És Salamon királyhoz gyűlt Izráelből minden férfi az Étánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen.

3

Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,

Mikor pedig Izráel vénei mindnyájan eljöttek, fölvették a papok a ládát,

4

És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.

és fölvitték az ÚR ládáját, a gyülekezet sátrát és az összes szent edényt, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták vitték föl azokat.

5

És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, [megyen vala] ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.

Salamon király és Izráel egész hozzá sereglett gyülekezete vele ment a láda előtt, áldozva juhokkal és ökrökkel, melyeket sokaságuk miatt sem megszámolni, sem fölírni nem lehetett.

6

És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.

Azután bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére a ház belső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.

7

Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.

Mert a kerúbok kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, és felülről befedték a ládát és annak rúdjait.

8

És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.

A rudak olyan hosszúak voltak, hogy végük látható volt a szentek szentje előtt levő szentélyből, de kívülről nem voltak láthatók. Ott is vannak mind e mai napig.

9

És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.

Nem volt más a ládában, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.

10

Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,

Mikor pedig kijöttek a papok a szentélyből, köd töltötte be az ÚR házát

11

Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

úgy, hogy a homály miatt oda sem állhattak a papok, hogy szolgáljanak, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.

12

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

Akkor azt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy felhőben kíván lakni.

13

Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.

Íme, építettem neked házat lakásul, helyet, ahol örökké lakhatsz.

14

Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.

Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, Izráel egész gyülekezete pedig fölállt.

15

És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:

Azt mondta: Áldott legyen az ÚR, Izráel Istene, aki szólt, és ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt az ő hatalmával beteljesítette e szavakkal:

16

Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.

Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem Izráel egyetlen törzséből sem, hogy ott házat építsenek nekem, és ott legyen az én nevem. Csak Dávidot választottam, hogy ő uralkodjék népem, Izráel fölött.

17

És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;

És bár apám, Dávid már elhatározta, hogy ő épít házat az ÚRnak, Izráel Istene nevének,

18

De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;

de az ÚR azt mondta apámnak, Dávidnak: Azt jól tetted, hogy szívedben elhatároztad, hogy házat építesz az én nevemnek.

19

Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.

De te nem építheted fel azt a házat nekem, hanem a fiad, aki tőled származik. Ő épít házat nevemnek.

20

És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.

Az ÚR beteljesítette beszédét, amelyet szólt, mert mikor apámnak, Dávidnak helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, felépítettem ezt a házat az ÚR, Izráel Istene nevének.

21

És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.

És helyet készítettem ott a ládának, amelyben az ÚR szövetsége van, amelyet atyáinkkal szerzett, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.

22

És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,

Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kezét az ég felé emelte,

23

És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;

és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem ott fönn az égben, sem itt lenn a földön. Megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik teljes szívükkel előtted járnak.

24

A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon [megtetszik.

Teljesítetted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél. Amit te magad ígértél meg neki, hatalmaddal be is teljesítetted, ahogy e mai napon láthatjuk.

25

Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te [magodból] [való] férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.

Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak így ígértél: Nem fogynak ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek. De csak úgy, ha fiaid vigyáznak útjukra, és előttem járnak, ahogy előttem jártál te is.

26

Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.

Most teljesítsd be azért ígéretedet, Izráel Istene, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél!

27

Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.

De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a földön lakjék? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.

28

De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;

Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, ó, URam, én Istenem, és halld meg a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon.

29

Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.

Hogy a szemed e házra nézzen éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondtad: Ott lesz a nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen könyörög hozzád.

30

És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!

Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, akik imádkozni fognak ezen a helyen. Hallgasd meg lakhelyedről, a mennyekből, és meghallgatva, légy kegyelmes!

31

Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:

Mikor vétkezik valaki felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és ő ide jön, hogy megesküdjék az oltár előtt ebben a házban,

32

Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez szándékodat. Tégy igazságot szolgáid között, az istentelent ítéld el: tette szálljon a fejére. És igazítsd meg az igazat: fizess meg neki igazsága szerint.

33

Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:

Mikor ellenségei megverik népedet, Izráelt, mert vétkezett ellened, és hozzád tér, és vallást tesz a te nevedről, és hozzád imádkozik és könyörög e házban:

34

Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.

hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg néped, Izráel vétkét, és hozd vissza őt arra a földre, amelyet atyáinak adtál.

35

Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:

Ha bezárul az ég, és nem lesz eső, mert ellened vétkeztek, és imádkoznak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűnükből, mert szorongatod őket:

36

Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.

hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes szolgáidnak és népednek, Izráelnek vétke iránt. Tanítsd meg őket a jó útra, hogy azon járhassanak, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül.

37

Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:

Ha éhség, döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár lesz a földön, ha ellenség szállja meg kapuit, vagy más csapás és nyavalya jön rá:

38

A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére [mért] csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:

aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki vagy egész néped, Izráel, ha elismeri, hogy miatta van a csapás, és kiterjeszti kezét e ház felé,

39

Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.

hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel útjai szerint, hiszen te, egyedül csak te ismered minden ember szívét.

40

Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.

Így majd félnek téged egész életükben, amíg e föld színén laknak, amelyet atyáinknak adtál.

41

Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;

Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, Izráel közül való, ha eljön messze földről a te nevedért

42

(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:

– mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról –, ha eljön, és imádkozni fog ebben a házban:

43

Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.

hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy az egész földön minden nép megismerje nevedet, és úgy féljen téged, ahogy néped, Izráel; és tudják meg, hogy a te nevedről nevezik ezt a házat, amelyet építettem.

44

Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, [fordulván] az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:

Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen az úton, amelyen te küldöd, és imádkozni fog az ÚRhoz, és e város felé fordul, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet nevednek építettem:

45

Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.

hallgasd meg a mennyekből imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.

46

Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;

Ha vétkeznek ellened – mert nincs ember, aki ne vétkeznék –, és megharagszol rájuk, és ellenség kezébe adod őket, és azok fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, messze vagy közel,

47

És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!

de aztán szívből megtérnek azon a földön, amelyre fogságba vitték őket, és megtérve könyörögnek neked azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket, e szavakkal: „Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!”,

48

És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé [fordulva,] a melyet adtál az ő atyáiknak, [és] e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:

ha tehát megtérnek hozzád teljes szívükből és lelkükből ellenségüknek földjén, akik őket fogságba vitték, és imádkoznak hozzád hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, és e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet nevednek építettem,

49

Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;

hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket a mennyekből, a te lakhelyedből, és szolgáltass nekik igazságot.

50

És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;

Légy kegyelmes néped iránt, ha vétkeznek ellened, és minden bűnük iránt, amelyekkel ellened vétkeztek. Tedd irgalmassá irántuk azokat, akik fogva tartják őket, hogy könyörüljenek rajtuk.

51

Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből,

Mert ők a te néped és örökséged, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskemence közepéből.

52

Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.

Szemed tekintsen szolgád imádságára és népednek, Izráelnek könyörgésére. Hallgasd meg őket mindig, amikor segítségül hívnak téged.

53

Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!

Mert te választottad ki őket magadnak örökségül a föld összes népe közül, ahogy megmondtad szolgád, Mózes által, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, ó, Uram, Isten!

54

És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.

Amikor Salamon befejezte az ÚR előtt ezt az egész imádságot és könyörgést, fölkelt az ÚR oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé tárta.

55

És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:

Felállt, megáldotta Izráel egész gyülekezetét, és hangosan ezt mondta:

56

Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.

Áldott legyen az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek, beszéde szerint. Egy sem hiúsult meg a nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által ígért.

57

Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,

Az ÚR, a mi Istenünk legyen velünk, mint ahogy atyáinkkal is volt. Ne hagyjon el minket, és ne is távozzék el tőlünk.

58

Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.

Hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útján járjunk, és megőrizzük parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, amelyeket atyáinknak parancsolt.

59

És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,

Ezek a szavak, amelyekkel könyörögtem az ÚR előtt, legyenek éjjel-nappal az ÚR, a mi Istenünk előtt, hogy ítéletet tegyen szolgájának és népének, Izráelnek minden időben.

60

Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy [csak] az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen [más.

Hadd tudja meg a földön minden nép, hogy csak az ÚR az Isten, és rajta kívül nincs más.

61

És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

Szívetek legyen teljesen Istenünké, az ÚRé, hogy az ő rendelései szerint járjatok, és megtartsátok parancsolatait úgy, mint ma.

62

És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat áldozának az Úr előtt.

Aztán a király és vele egész Izráel áldozatot mutatott be az ÚRnak.

63

És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.

És Salamon békeáldozatul huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott az ÚRnak. Így szentelte föl az ÚR házát a király Izráel fiaival együtt.

64

Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.

Ugyanazon a napon szentelte föl a király az udvar középső részét az ÚR háza előtt, mert ott mutatott be egészen elégő áldozatokat, ételáldozatokat és a békeáldozatok kövérjét, mert a rézoltár, amely az ÚR előtt állt, kisebb volt, semhogy ráfért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövérje.

65

És Salamon ünnepet szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, [azaz] tizennégy napig.

Így ünnepelt Salamon abban az időben egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig az ÚR, a mi Istenünk színe elé hét napra meg újra hét napra, azaz tizennégy napra.

66

És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.

És a nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Ők pedig áldották a királyt, hazamentek, és vidám szívvel örvendeztek mindazért a jóért, amit az ÚR szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel cselekedett.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Isten temploma-Advent 1