Online Biblia

1

Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:

Amikor elközelgett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:

2

Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú.

Én most elmegyek minden földinek az útján. Légy erős, és légy férfi.

3

És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;

Őrizd meg, amit az ÚR, a te Istened rád bízott, hogy az ő útjain járj, és megőrizd rendeléseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogy meg van írva Mózes törvényében, hogy jó előmeneteled legyen mindenben, amit cselekedni fogsz, és mindenütt, amerre fordulsz.

4

Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, [mondom]: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből.

Hogy beteljesítse az ÚR az ő beszédét, amelyet szólt nekem, e szavakkal: Ha fiaid megőrzik útjukat, és tökéletességgel, teljes szívük és teljes lelkük szerint járnak előttem, soha ki nem fogy a férfi közüled Izráel trónjáról.

5

Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira.

Azt is jól tudod, mit tett velem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel seregeinek két fővezérével, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, akiket megölt, s ezzel háborús vért ontott a békesség idején, és háborús vérrel szennyezte be dereka övét és a lábán levő sarut.

6

Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba.

Tégy bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszüljön, és békességgel menjen a koporsóba.

7

De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem.

De a gileádi Barzillaj fiaival cselekedj irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor testvéred, Absolon elől menekültem.

8

És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;

Íme, környezetedben van a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, amikor Mahanaimba mentem. De aztán, amikor lejött elém a Jordánhoz, így esküdtem meg neki az ÚRra: Nem öllek meg fegyverrel!

9

Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.

Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfi vagy, tudod, mit kell cselekedned vele, hogy ősz haját véresen bocsásd a koporsóba.

10

Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.

Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemették Dávid városában.

11

Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.

Az az idő pedig, amíg Dávid Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebrónban hét esztendeig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig.

12

Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen.

Azután Salamon ült apja, Dávid trónjára, és nagyon megerősödött a királysága.

13

De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.

De Adónijjá, Haggít fia bement Betsabéhoz, Salamon anyjához, aki megkérdezte: Békességes-e a jöveteled? Ő azt felelte: Békességes.

14

És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.

Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Szólj!

15

Akkor monda [Adónia:] Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.

Akkor ezt mondta Adónijjá: Tudod, hogy az ország az enyém volt, és egész Izráel engem tekintett királynak. De elvették az országot tőlem, és a testvéremé lett, mert neki adta az ÚR.

16

Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!

Most egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Ő pedig ezt mondta: Beszélj!

17

És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül.

Erre így szólt: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet nem veti meg, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot.

18

Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.

Betsabé így felelt: Jól van, majd szólok az érdekedben a királynak.

19

És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől.

Azután bement Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király fölkelt, elébe ment, meghajolt előtte, és a trónjára ült. Egy széket tétetett oda a király anyjának, hogy üljön a jobb keze felől.

20

És monda [Bethsabé]: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.

Majd ezt mondta Betsabé: Egy kis kéréssel jöttem hozzád, ne utasíts el. A király ezt mondta neki: Kérj csak, édesanyám, nem foglak elutasítani.

21

Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül.

Ő azt mondta: Hadd kapja meg feleségül a súnémi Abiságot testvéred, Adónijjá.

22

Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele [egyetért] Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia.

Erre ezt kérdezte Salamon király az anyjától: De miért kéred te a súnémi Abiságot Adónijjának? Kérd neki mindjárt az országot is, hisz ő a bátyám, és vele egyetért Ebjátár pap és Jóáb, Cerújá fia.

23

És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!

Erre megesküdött Salamon király az ÚRra, e szavakkal: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Adónijjának életébe kerül ez a beszéd!

24

Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!

Most azért él az ÚR, aki megerősített engem, és apámnak, Dávidnak trónjára ültetett, és aki házat szerzett nekem, ahogy megmondta, hogy Adónijjának még ma meg kell halnia!

25

Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá őt, és meghala.

Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki levágta őt úgy, hogy meghalt.

26

Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.

Ebjátár papnak pedig azt mondta a király: Menj el Anátótba, a birtokodra, mert halál fia vagy. De ma nem öletlek meg, mert te hordoztad az ÚRnak, Istennek a ládáját apám, Dávid előtt, és mivel apám minden nyomorúságában részes voltál.

27

És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felől Silóban.

És eltávolította Salamon Ebjátárt, és nem lehetett többé az ÚR papja, hogy beteljesedjék az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.

28

És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.

Eljutott ennek a híre Jóábhoz, mert Jóáb Adónijjához hajolt, noha azelőtt nem hajolt Absolonhoz, és elfutott Jóáb az ÚR sátrába, és megragadta az oltár szarvait.

29

Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt.

Amikor hírül adták Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátrához futott, és ott az oltár mellett áll, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát, és ezt mondta neki: Menj el, és vágd le őt!

30

Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele [Joáb]: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.

Mikor pedig Benájá az ÚR sátrához ért, azt mondta neki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Jóáb így felelt neki: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ e szavakkal: Így szólt Jóáb, és így felelt nekem.

31

És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.

A király ezt mondta neki: Cselekedjél úgy, ahogy mondta; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd rólam és apám házáról a Jóáb által ártatlanul kiontott vért.

32

És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, [tudniillik] Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét.

És fordítsa az ÚR az ő fejére a vért, amiért két magánál igazabb és jobb férfira támadt, és megölte őket fegyverrel apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel seregének fővezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda harcosainak fővezérét.

33

Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.

Ezeknek a vére szálljon Jóáb fejére és az ő magvának a fejére mindörökké. Dávidnak és az ő magvának, az ő házának és trónjának pedig békessége legyen az ÚRtól mindörökké!

34

És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában.

Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rárohant, és megölte őt. Házában, a pusztában temették el.

35

Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.

A király pedig Benáját, Jójádá fiát rendelte helyette a sereg fölé, és Cádók papot rendelte Ebjátár helyére.

36

És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.

Majd elküldött a király, és magához hívatta Simeit, és azt mondta neki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és ott lakjál! Ne menj ki onnan sehova.

37

Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.

Mert amelyik nap kimész, és átmész a Kidrón-patakon, tudd meg, hogy meg kell halnod, és véred a saját fejedre száll.

38

És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.

Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy tesz a szolgád, ahogy uram, a király parancsolja. És sokáig Jeruzsálemben lakott Simei.

39

Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban [vannak].

De három esztendő múlva Simei két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Hírt hoztak Simeinek: Íme, szolgáid Gátban vannak!

40

Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.

Ekkor elindult Simei, fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse a szolgáit. Odament Simei, és visszahozta a szolgáit Gátból.

41

Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gáthba, és haza jött.

Salamonnak pedig hírül adták, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött.

42

Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.

Ekkor elküldött érte a király, magához hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Nem eskettelek-e meg az ÚRra, és nem tettem-e bizonyságot e szavakkal: „Amely napon kimész, és bárhova mész, bizony tudjad, hogy meg kell halnod!”? Azt mondtad nekem: „Jól van, megértettem.”

43

Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?

Miért nem tartottad meg az ÚR előtt tett esküdet és a parancsot, amelyet neked parancsoltam?

44

Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyről a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.

Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te mindazt a gonoszságot, amelyről a szíved is tanúskodik, és amelyet apámmal, Dáviddal cselekedtél. Az ÚR most mindazt a gonoszságot saját fejedre fordította.

45

Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké.

Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az ÚR előtt mindörökké.

46

És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá [Sémeit], és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.

És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, levágta Simeit, és az meghalt. Az ország pedig megerősödött Salamon kezében.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Dávid végakarata
Egy fejtörést okozó igerész
Salamon király lesz
Sémei veszte