Online Biblia

1

És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: „Azt mondja az ÚR: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!

2

Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.

Ha pedig nem akarod elbocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg.

3

És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütőteknőidbe.

És a folyóvíz békáktól hemzseg, és felmennek és bemennek a házadba, hálószobádba, ágyadra, szolgáid házába, néped közé, kemencéidbe és sütőteknőidbe.

4

És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

És reád és népedre és minden szolgádra békák másznak.”

5

És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.

Majd így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!”

6

És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.

Ekkor Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire, és békák jöttek fel, és ellepték Egyiptom földjét.

7

De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.

De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.

8

És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ÚRnak.

9

Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.

Mózes pedig azt felelte a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidban levő békák, és csak a folyóban maradjanak meg?

10

Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

Ő így felelt: Holnapra. Erre Mózes azt mondta: Amint kívánod. Hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi URunkhoz, Istenünkhöz,

11

És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.

eltávoznak a békák tőled meg a házaidtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg.

12

És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.

Mózes és Áron kiment a fáraótól, és Mózes kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra bocsátott.

13

És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.

Az ÚR pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és kivesztek a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.

14

És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.

Rakásokba gyűjtötték azokat, és a föld bűzlött tőlük.

15

S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.

De amint látta a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.

16

És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.

Majd szólt az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki botodat, és sújts a föld porára, hogy tetűvé legyen egész Egyiptom földjén.”

17

És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén.

És így cselekedtek. Áron kinyújtotta kezét, botjával lesújtott a föld porára, és tetvek lettek emberen és állaton. A föld minden pora tetűvé lett egész Egyiptom földjén.

18

És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.

Az írástudók is megkísérelték varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem tudtak. És tetvek voltak emberen és állaton.

19

És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.

Ekkor azt mondták az írástudók a fáraónak: Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.

20

Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé. Íme, kimegy a vizek felé, és ekkor mondd neki: Ezt mondja az ÚR: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.

21

Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen ők vannak.

Mert ha nem bocsátod el, ártalmas bogarakat bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, és megtelnek az egyiptomiak házai ártalmas bogarakkal, és a föld is, amelyen élnek.

22

De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.

De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ott ne legyenek ártalmas bogarak azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR ezen a földön.

23

És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.

Különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lesz ez a jel.”

24

És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az ő szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.

Úgy is tett az ÚR. Ártalmas bogarak jöttek ugyanis a fáraó és az ő szolgái házára, és egész Egyiptomban pusztává lett a föld miattuk.

25

És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.

Erre a fáraó hívatta Mózest és Áront, és így szólt nekik: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek ezen a földön.

26

Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek előtt: ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?

Mózes pedig mondta: Nem helyes, hogy úgy cselekedjünk, hogy azt áldozzuk az ÚRnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptomiak előtt. Ha azt áldozzuk az ő szemük láttára, ami az egyiptomiaknak utálatos, nem köveznek-e meg minket?

27

Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.

Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi URunknak, Istenünknek, ahogy parancsolta nekünk.

28

És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.

A fáraó így szólt: elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti URatoknak, Isteneteknek a pusztában, csak ne menjetek nagyon messze. Imádkozzatok érettem!

29

Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.

Mózes így felelt: Íme, én kimegyek tőled, imádkozom az ÚRhoz, és holnap eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől. Csak megint el ne ámítson a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az ÚRnak.

30

És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.

Azután kiment Mózes a fáraótól, és imádkozott az ÚRhoz.

31

És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.

És az ÚR Mózes beszéde szerint cselekedett: eltávoztak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, hogy egy sem maradt.

32

De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet.

De a fáraó ezúttal is megkeményítette szívét, és nem bocsátotta el a népet.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

18. Amikor békák bolygatták a birodalmat
19. Isten ujja: irgalom vagy ítélet?
20. A legyek ura
Az imádság ereje
Bogarasok nemzedéke
Isten ujja
Nők és gyerekek
Változás és mégsem