Online Biblia

1

És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:

Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!

2

Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:

Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket,

3

Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.

íme, az ÚR keze lesz a te mezei jószágodon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon, igen nagy döghalállal.

4

De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.

De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és Egyiptom jószága között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.”

5

Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.

Időt is szabott az ÚR, és azt mondta: Holnap cselekszi az ÚR ezt a dolgot a földön.

6

Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.

Meg is cselekedte ezt a dolgot másnap, és elhullott Egyiptom minden jószága, de Izráel fiainak jószágai közül egy sem hullott el.

7

El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.

A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy az izráeliek jószágai közül egy sem hullott el. De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.

8

Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.

Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Szedjétek tele a markotokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.

9

Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.

Hogy porrá legyen az Egyiptom egész földjén, s emberen és állaton hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptom egész földjén.

10

Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.

Szedtek hát kemencehamut, a fáraó elé álltak, Mózes az ég felé szórta azt, és emberen és állaton hólyagosan fakadó fekély támadt.

11

És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.

És az írástudók nem állhattak meg Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és minden egyiptomin.

12

De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.

De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta Mózesnek.

13

És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

Ezután így szólt az ÚR Mózeshez: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé, és mondd neki: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.

14

Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.

Mert ezúttal minden csapásomat rábocsátom a te szívedre, szolgáidra és népedre, azért, hogy megtudd, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön.

15

Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.

Mert ha most kinyújtanám a kezemet, és megvernélek téged és népedet döghalállal, akkor kivágatnál a földről.

16

Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

Ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.

17

Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:

Ha tovább is feltartóztatod népemet, és nem bocsátod el őket:

18

Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.

íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok le, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától mindmáig.

19

Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, a mely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, - jégeső szakad arra, és meghal.

Most tehát küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van. Minden emberre és jószágra, amely a mezőn marad, és nem hajtják be, jégeső szakad, és meghal.”

20

A ki a Faraó szolgái közűl az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.

Aki a fáraó szolgái közül az ÚR beszédétől megrettent, szolgáit és jószágát házakba hajtotta.

21

A ki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.

Aki pedig nem törődött az ÚR beszédével, szolgáit és jószágát a mezőn hagyta.

22

Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén.

Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberre, állatra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén.

23

Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére.

Mózes kinyújtotta botját az égre, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott, és villámok csapkodtak a földre, és jégesőt bocsátott az ÚR Egyiptomra.

24

És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.

Esett a jég, és egymást érte a villámlás a szakadó jégesőben, amelyhez hasonló nem volt egész Egyiptomban, mióta ember lakja.

25

És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá.

A jégeső elverte egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt, embertől állatig. A mező minden füvét is elverte a jég, és a mező minden fáját is összetörte.

26

Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső.

Csak a Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.

27

A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.

A fáraó pedig elküldött, és hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem. Az ÚR az igaz, én és az én népem pedig gonoszok vagyunk.

28

Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.

Imádkozzatok az ÚRhoz, hogy legyen elég a mennydörgésből és jégesőből, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.

29

Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.

Mózes pedig azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem a kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az ÚRé a föld.

30

De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.

De tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az ÚR Istentől.

31

A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.

A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt,

32

De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.

de a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

33

És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.

Amikor Mózes a fáraótól távozva kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, s megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és eső sem ömlött a földre.

34

Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.

Amint látta a fáraó, hogy megszűnt az eső meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezett, és megkeményítette szívét ő és az ő szolgái is.

35

És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.

Kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, amint megmondta az ÚR Mózes által.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

21. Isten súlyos keze
22 Elvarázsolt varázslók
23. Az Istent magasztaló jégeső
24. A majdnem-megtérést hozó jégeső
A menedék.
Akik rosszabúl jártak, mint Jób
Az engedékeny kivételek
Magányosan és mégsem
Véletlen események?