Online Biblia

1

És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.

Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.

2

És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.

3

Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat.

Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.

4

És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok.

Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.

5

Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon:

Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,

6

Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:

így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:

7

Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.

Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az ÚR előtt, mielőtt meghalok.

8

Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.

9

Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti.

Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.

10

Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal.

Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.

11

Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.

Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.

12

Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

13

És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.

Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!

14

Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja.

Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.

15

És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát.

Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.

16

A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát.

A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.

17

És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe.

Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.

18

És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?

Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?

19

Monda Jákób az ő atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadászzsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

20

És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.

Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az ÚR, a te Istened hozta elém.

21

És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?

Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.

22

Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.

Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.

23

És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt.

És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.

24

És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.

De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.

25

Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.

Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.

26

Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.

Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.

27

Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr.

Odament azért és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván: Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR.

28

Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.

Adjon azért Isten neked az ég harmatából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.

29

Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted. Légy úr testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és áldott legyen, aki téged áld.

30

És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.

Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból.

31

És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.

Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.

32

És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú.

De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.

33

Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.

Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?

34

A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.

Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!

35

Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.

Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.

36

Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?

Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?

37

Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?

Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?

38

Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.

Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.

39

Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felűl;

Így felelt neki atyja, Izsák: Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod, és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.

40

És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

Fegyveredből élsz, és öcsédet szolgálod. De eljön az az idő, hogy ellene támadsz, és letöröd igáját nyakadról.

41

Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.

Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.

42

Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.

Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau, azzal fenyeget, hogy megöl téged.

43

Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz, Háránba.

44

És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;

Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.

45

Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?

Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?

46

Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?

Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

1. Izsák családja
2. Izsák családja
66. Emberi megoldások - Isten kegyelme
A család tervez
A hazugságról sokféleképpen
Cselekvés elött számoljunk
Egy keresztyén tévút - A cél szentesíti az eszközt
Krokodil könnyek VS. Igaz megtérés