Online Biblia

1

Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.

Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt az álmot látta: íme a folyó partján állt.

2

És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.

És íme, a folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.

3

S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.

Utánuk másik hét tehén jött ki a folyóból, rútak és soványak, és odaálltak az előbbi tehenek mellé a folyó partján.

4

És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.

És lenyelték a rút és sovány tehenek a hét szép kövér tehenet. Ekkor a fáraó fölébredt.

5

És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

Majd elaludt, és másodszor is álmot látott: íme, hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép.

6

És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala.

És íme, azok után hét vékony, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett.

7

És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.]

És lenyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. Ekkor fölébredt a fáraó, és íme, álom volt.

8

Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.

Reggelre kelve nyugtalankodott a lelkében, ezért elküldött, és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki sem tudta megmagyarázni neki.

9

Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.

Így szólt ekkor a főpohárnok a fáraónak: Bűneimről emlékezem e napon.

10

A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.

Amikor a fáraó megharagudott a szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert,

11

És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.

álmot láttunk egy éjjel, én is, ő is; mindegyikünk a maga álmának jelentése szerint álmodott.

12

És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.

Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája. Elbeszéltük neki, és ő megfejtette nekünk az álmainkat, mindegyikünknek a saját álma szerint.

13

És lőn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.

És ahogy megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyeztek hivatalomba, őt pedig felakasztották.

14

Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöczből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.

Ekkor a fáraó elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a tömlöcből, megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment.

15

És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.

A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.

16

És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.

Erre József így felelt neki: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.

17

Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.

A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a folyó partján álltam,

18

És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.

és íme, a folyóból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.

19

S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.

S íme, utánuk másik hét tehén jött ki, nagyon soványak, rútak és hitványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk hasonló rútakat.

20

És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.

És lenyelték a sovány és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet.

21

És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék.

És bár a gyomrukban voltak, de nem látszott, hogy ott volnának, mert a külsejük olyan rút volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.

22

És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

Majd azt láttam álmomban, hogy hét gabonafej növekedik egy száron, mind teljes és szép.

23

És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,

És íme, hét összeaszott, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett utánuk,

24

És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.

és lenyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam ezt az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.

25

És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.

Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó álma egy és ugyanaz. Amit cselekedni akar Isten, azt jelentette ki a fáraónak.

26

A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.

A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz.

27

A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.

A hét sovány és a hét rút tehén pedig, amelyek utánuk jöttek ki, az is hét esztendő, és a keleti széltől kiszáradt hét vékony kalász az éhség hét esztendeje.

28

Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.

Ez az, amit mondtam a fáraónak: Isten megmutatta a fáraónak, amit cselekedni akar.

29

Ímé hét esztendő jő, [és] nagy bőség lesz egész Égyiptomban.

Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz egész Egyiptomban.

30

Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.

Azok után pedig az éhség hét esztendeje következik, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhség emészti az országot.

31

És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.

Nyoma sem lesz az előbbi bőségnek e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz az.

32

Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.

Hogy pedig a fáraó álma kétszer is megismétlődött, ez azt jelenti, hogy Istennél elvégzett dolog ez, és siet véghezvinni.

33

Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé.

Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé.

34

Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben.

Cselekedje ezt a fáraó, és rendeljen felügyelőket az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben.

35

És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg,

És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, és tartsák meg, hogy legyen élelem a városokban.

36

És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.

Legyen élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.

37

És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak.

Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának.

38

Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?

Így szólt a fáraó a szolgáihoz: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke van?

39

És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

Ezt mondta Józsefnek: Mivel Isten mindezt neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

40

Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.

Te légy az én házam gondviselője és minden népem a te szavadra hallgasson; csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá.

41

Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.

Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Íme, én téged egész Egyiptom fejedelemévé teszlek.

42

És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába.

És lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, és József ujjára húzta. Drága gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.

43

És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.

Majd körülhordoztatta őt a második kocsiján, és ezt kiáltották előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé egész Egyiptom földjén.

44

És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.

És ezt mondta Józsefnek: Én vagyok a fáraó. De nélküled senki sem mozdíthatja se kezét, se lábát egész Egyiptom földjén.

45

És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.

És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és feleségül adta neki Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.

46

József pedig harmincz esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét.

József pedig harmincesztendős volt, amikor a fáraó, vagyis az egyiptomi király előtt állt. Azután kiment József a fáraó színe elől, és bejárta egész Egyiptomot.

47

És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.

A hét bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontotta a termést.

48

És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.

És József összegyűjtötte a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom földjén volt, és betakarította a városokba a körülöttük levő határ élelmét.

49

És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].

És felhalmozta József a gabonát, mint a tenger homokját, igen sokat, annyira, hogy abbahagyták számlálását, mivel megszámlálhatatlanul sok volt.

50

Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.

Józsefnek az éhség esztendejének beköszönte előtt két fia született, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült neki.

51

És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.

Az elsőszülöttet Manassénak nevezte József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.

52

A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.

A másodikat pedig Efraimnak nevezte, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten a nyomorúságom földjén.

53

Eltele tehát a bőség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.

Aztán eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptom földjén,

54

És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.

és elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint József megmondta. Éhínség lett minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér.

55

[De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.

Végül azonban éhezni kezdett egész Egyiptom földje is, mindenütt kenyérért kiáltott a nép a fáraóhoz. Ekkor azt mondta a fáraó minden egyiptominak: Menjetek Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek!

56

És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.

Mikor az éhség az egész földre kiterjedt, megnyitotta József az összes magtárt, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Mert növekedett az éhség Egyiptom földjén.

57

És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.

És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhínség az egész földön.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

7. rész: József felemelkedése
85. Az Úr elhozza a szabadulást!
86. Istené a dicsőség!
A felmagasztaltatás ideje
A még nagyobb próba
A szuverén Isten
Amikor mi már lemondtunk a szabadulásról
Elfeledtetett szenvedés
Felemelő kegyelem
Isten gondviselésének emlékoszlopai
Isten megnyíló tárháza
Kinek szolgálatába állítom a felejtést és az emlékezést?
Még egy kisértés
Megjutalmazás