Online Biblia

1

Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

Az éhség pedig elhatalmasodott az országban.

2

És lőn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

Mikor fogytán volt az eleség, amelyet Egyiptomból hoztak, így szólt hozzájuk az atyjuk: Menjetek el újból, vegyetek nekünk egy kis eleséget.

3

És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.

Júda így felelt neki: Erősen fogadkozott az a férfi: Színem elé ne kerüljetek, ha nem lesz veletek a testvéretek!

4

Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;

Ha elbocsátod velünk öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget.

5

Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.

Ha pedig nem bocsátod el, nem megyünk, mert az a férfi megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a testvéretek nem lesz veletek!

6

És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

Erre Izráel ezt mondta: Hogy tehettetek ilyen rosszat velem, hogy megmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?

7

Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

Ők így feleltek: Nagyon tudakozódott az a férfi felőlünk és nemzetségünk felől. Megkérdezte: Él-e még az atyátok? Van-e még testvéretek? És mi a kérdései szerint feleltünk neki. Hát tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: Hozzátok ide testvéreteket?

8

És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

Júda ezt mondta atyjának, Izráelnek: Bocsásd el azt a fiút énvelem. Hadd keljünk útra azonnal, hogy éljünk, és meg ne haljunk, se mi, se te, se gyermekeink.

9

Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.

Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben bűnös legyek előtted!

10

Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.

Bizony, ha nem késlekedünk, mostanra már kétszer is megjöhettünk volna.

11

És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

Erre így szólt nekik Izráel, az atyjuk: Ha csakugyan így kell lennie, akkor ezt tegyétek: vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből az edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszert, mirhát, diót, mandulát.

12

Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.

Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, sőt azt a pénzt is vigyétek vissza, amelyet visszahoztatok a zsákjaitok szájában. Talán tévedés történt.

13

Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.

Az öcséteket is vigyétek, keljetek föl, és menjetek vissza ahhoz a férfihoz.

14

A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfinál, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket, Benjámint is. Én pedig, ha megfosztva kell lennem gyermekeimtől, hát legyek megfosztva.

15

Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József előtt.

Akkor fogták a férfiak azt az ajándékot és Benjámint, és kétszer annyi pénzt vettek a kezükbe, felkeltek, elmentek Egyiptomba, és megálltak József előtt.

16

A mint meglátá József ő velök Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.

Amint József meglátta velük Benjámint, így szólt a háza felügyelőjének: Vezesd be azokat az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ezek az emberek ma délben velem ebédelnek.

17

És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

Az pedig úgy cselekedett, ahogy József parancsolta, és bevezette őket József házába.

18

És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

Azok az emberek pedig megijedtek, hogy József házába vezették őket, és így szóltak: A pénz miatt hoztak ide, amely a múltkor visszakerült a zsákjainkba; hogy ránk rohanjanak, megtámadjanak, és rabszolgákká tegyenek minket a szamarainkkal együtt.

19

És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.

Odaléptek azért József házának felügyelőjéhez, és így szóltak neki a ház ajtajában:

20

És mondának: Kérünk uram! Ennekelőtte alájöttünk vala eleséget venni.

Kérünk, uram! A múltkor eljöttünk eleséget venni.

21

És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

És mikor az éjjeli szállásra értünk, és kibontottuk zsákjainkat: íme, mindegyikünk zsákja szájában ott volt a pénzünk hiánytalanul. Ezt most visszahoztuk.

22

De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.

De más pénzt is hoztunk magunkkal eleséget venni. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba.

23

És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.

Ő így szólt: Legyetek békén, ne féljetek. Istenetek, atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. Pénzetek kezemhez jutott. És kihozta hozzájuk Simeont.

24

Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.

Azután bevezette őket József házába, vizet hozatott, megmosták lábukat, és abrakot is adott szamaraiknak.

25

Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

Ők pedig előkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert megértették, hogy ott ebédelnek.

26

Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának előtte a földig.

Mikor pedig József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely a kezükben volt és leborultak előtte a földig.

27

És kérdezősködék egészségök felől, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kiről nékem szóltatok? él-é még?

Ő pedig kérdezősködött az egészségük felől, majd ezt kérdezte: Egészségben van-e a ti öreg atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?

28

Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

Ők pedig elmondták: Még él, és egészségben van a te szolgád, a mi atyánk. Majd meghajoltak és leborultak előtte.

29

És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felől nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

Mikor fölemelte szemét, és meglátta testvérét, Benjámint, az anyja fiát, így szólt: Ő a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? Majd ezt mondta: Az Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam!

30

Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öcscse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

Akkor elsietett onnan József, mert fellángolt benne a szeretet öccse iránt, és erőt vett rajta a sírás. Bement hát a szobájába, és ott sírt.

31

Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.

Azután megmosta az arcát, és kiment. Uralkodott magán, és ezt mondta: Hozzatok ennivalót.

32

És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek előtt.

És előhozták külön neki, őnekik is külön, és az egyiptomiaknak is külön, akik vele ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptomiak előtt.

33

Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

Akkor leültek előtte, az elsőszülött az őt illető helyre, majd sorra a többiek, koruk szerint. Az emberek pedig álmélkodva néztek egymásra.

34

Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ő nála.

Ő pedig mindenkinek adott a saját asztaláról, és Benjámin része ötször nagyobb volt mindnyájuk részénél. És jóllakván megittasodtak.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

08. Egy nehéz döntés háttere
10. rész: Ebéd a miniszterelnökkel
89. Legyen meg a Te akaratod!
9. rész: Egy változó család
90. Indít-e megtérésre Isten jósága?
A szükség nagy úr
Akinek semmi sem láthatatlan
Az általános és az üdvözítő kegyelem
Emberi megoldások vége
Isten mindent lát
Legyen meg a te akaratod!
Nehéz nagylelkűnek lenni
Vállalom helyette
Viszonyítási pontok