Online Biblia

1

Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;

Ó, bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál, hogy megrendüljenek előtted a hegyek! Ahogyan a tűz meggyújtja a rőzsét, és fölforralja a tűz a vizet, úgy jelentsd ki nevedet ellenségeidnek, hogy reszkessenek előtted a népek,

2

Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.

mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél, amelyeket nem vártunk; leszálltál, és a hegyek megrendültek előtted.

3

Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.

Kezdettől fogva soha senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott, sem szemével nem látott más Istent kívüled, aki így cselekszik azzal, aki őt várja.

4

Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

Elébe mész annak, aki örvendezik, és igazságosan cselekszik, és rád gondol útjaidon. Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk!

5

És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!

Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket!

6

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

Nincs, aki segítségül hívná nevedet, aki fölserkenne, és beléd kapaszkodna, mert elrejtetted előlünk arcodat, és álnokságaink miatt megolvasztottál minket.

7

Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

És most, URam, Atyánk vagy te, mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

8

Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

Ne haragudj túlságosan, URam, és ne emlékezz örökké álnokságainkra! Íme, tekints ránk, mindnyájan a te néped vagyunk.

9

Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.

Szent városaid pusztává lettek: pusztasággá lett Sion, Jeruzsálem pedig kietlenné.

10

Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.

Szentséges és ékes házadat, ahol atyáink dicsértek téged, tűz perzselte föl. Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.

11

Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?

Hát még ezután is visszafogod magadat, URam? Hallgatsz, és így gyötörsz bennünket?

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Isten rettenetes Adventje
Ne haragudj túlságosan, Uram!