Online Biblia

1

És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra [és ]gyorsan prédára;

Ezt mondta nekem az ÚR: Végy magadnak egy nagy írótáblát, és írd föl rá közönséges írással: hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!

2

És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.

Hű tanúkul választom magamnak Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.

3

És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra [és] gyorsan prédára.

És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és fiút szült. Akkor azt mondta nekem az ÚR: Nevezd így: „Hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!”

4

Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi.

Mert mielőtt e gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és Samária prédáját elviszi Asszíria királya.

5

Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:

Majd az ÚR ismét szólt hozzám, és azt mondta:

6

Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:

Mivel megvetette e nép a Silóah lassan folyó vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örvendezik,

7

Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett,

ezért íme, rájuk hozza az Úr a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria királyát és annak minden hatalmát. Kilép mindenütt a medréből, és partjain túl árad.

8

És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!

Betör Júdába, elárasztja, és átzúdul rajta, és nyakig ér, szétterjesztett szárnyai ellepik földed egész szélességét, ó, Immánuel!

9

Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.

Háborogjatok csak, népek, rettenjetek meg, figyeljetek, akik messze földön laktok! Készüljetek és megrettentek majd, készüljetek és megrettentek majd!

10

Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!

Tanácskozzatok csak, de hiábavaló lesz, beszéljétek csak meg, úgysem megy végbe, mert Isten velünk van!

11

Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:

Mert így szólt hozzám az ÚR, amikor rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem, hogy ne járjak e nép útján:

12

Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;

Ti ne mondjátok összeesküvésnek azt, amit e nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ti ne féljetek, és ne rettegjetek!

13

A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!

A Seregek URát, őt tartsátok szentnek, őt féljétek és rettegjétek!

14

És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.

És ő szent hellyé lesz nektek, de megütközés köve és botránkozás sziklája lesz Izráel két házának, Jeruzsálem lakosainak pedig csapda és háló.

15

És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!

Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és az megfogja őket.

16

Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!

Zárd le e bizonyságtételt, és pecsételd le e tanítást tanítványaimnak!

17

Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.

Én pedig várom az URat, aki elrejtette arcát Jákób háza elől, és benne bízom.

18

Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi!]

Íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, jelül és csodául vagyunk Izráelben. A Sion hegyén lakozó Seregek URától vagyunk mi!

19

És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól [kell-é tudakozni]?

Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni?

20

A tanításra és bizonyságtételre [hallgassatok!] Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:

A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.

21

Úgy bolyongani fognak [a földön], szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,

Az ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és Istenét: fölfelé néz,

22

És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

aztán a földre tekint, és íme, mindenütt nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz taszítva a sűrű sötétbe.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A Seregek Urát tartsátok szentnek!
Az Úr tanácsára hallgassatok!
Jó és rossz stratégiák a káosz idején
Krisztus, a botránkozás kősziklája
Ti ne féljetek, az Úrban bízzatok!