Online Biblia

1

Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.

Engedtem, hogy megkeressenek azok, akik nem is kérdeztek; hagytam, hogy megtaláljanak azok, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Íme, itt vagyok. Itt vagyok annak a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet.

2

Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;

Egész nap kitártam kezemet a pártütő nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai szerint.

3

A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,

A nép felé, amely szemtől szembe szüntelen ingerel engem, kertekben áldozik, és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.

4

Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

Sírok közt üldögél, és az éjszakát titkos helyeken tölti, disznóhúst eszik, és förtelmes leves van tálaiban.

5

Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égő tűz.

Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked! E nép olyan, mint a füst az orromban, mint a szüntelen égő tűz.

6

Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblökben:

Íme, föl van írva színem előtt: nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik. Mielőbb megfizetek nekik!

7

Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmokat keblökre.

Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt – így szól az ÚR –, akik a hegyeken tömjéneztek és a halmokon csúfoltak meg engem, visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.

8

Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!

Így szól az ÚR: Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között, azt mondják: „Ne veszítsd el, mert áldás van benne!”, ekként cselekszem szolgáimmal is: nem veszítem el mindnyájukat.

9

És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!

Utódot sarjasztok Jákóbból és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz. Választottaim fogják birtokolni, és szolgáim laknak majd ott!

10

És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, a mely engem keresett.

A Sáron nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye pedig a jószág pihenőhelyévé népem számára, amely engem keres.

11

Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

Titeket pedig, akik az URat elhagytátok, akik elfeledkeztetek szent hegyemről, titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt, a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,

12

Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.

titeket kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok, hogy levágjanak benneteket. Mert hívtalak, de nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok meg. Gonoszt cselekedtetek szememben, és azt választottátok, amit nem szeretek.

13

Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!

Azért így szól az ÚR Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok, íme, szolgáim örvendeznek, de ti megszégyenültök.

14

Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;

Íme, szolgáim vigadoznak, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, megtört lélekkel fogtok jajgatni.

15

És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,

Átok gyanánt használják majd választottaim hátrahagyott neveteket. Így öl meg titeket az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad.

16

Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől.

Hogy aki áldást mond e földön, az az igaz Isten által mondjon áldást, és aki esküszik e földön, az az igaz Istenre esküdjék, mert feledésbe merül a régi nyomorúság, és eltűnik szemem elől.

17

Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

Mert íme, új egeket és új földet teremtek, nem emlékeznek a régiekre, eszébe sem jut senkinek.

18

Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé.

Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké azoknak, amiket teremtek. Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem és népét örömre.

19

És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!

Vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népemnek, és nem hallatszik ott többé siralom és kiáltás hangja!

20

Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.

Nem lesz ott többé olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem vénember, aki napjait be nem töltötte volna, mert a legifjabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, az átkozottnak számít.

21

Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.

Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.

22

Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.

Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim.

23

Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök [megmaradnak.]

Nem fáradnak hiába, nem szerencsétlenségre szülnek, mivel az ÚR áldottainak utódai ők, és ivadékaik megmaradnak.

24

És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.

Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.

25

A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.

A farkas és a bárány együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen – így szól az ÚR.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A lustaság következményei
Alázat és szentség
Népem, aki engem keres
Örüljetek és örvendezzetek mindörökké