Online Biblia

1

És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.

Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

2

És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:

Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta:

3

Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.

Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.

4

És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.

És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.

5

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.

6

Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt.

7

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést.

8

Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.

9

És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

És azt mondta nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

10

Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

11

Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

Ő pedig azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,

12

Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek.

13

És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?

Majd így szólt: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit?

14

A magvető az ígét hinti.

A magvető az igét hinti.

15

Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.

Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.

16

És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,

Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják,

17

De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.

de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak.

18

A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,

A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét,

19

De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.

de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz.

20

A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.

21

És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?

Majd azt mondta nekik: Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

22

Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.

Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne.

23

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!

24

És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.

Majd így szólt hozzájuk: Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

25

Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.

Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

26

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,

27

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.

és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan.

28

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.

29

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett.

30

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

Majd azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk?

31

A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,

32

És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.

33

És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.

És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.

34

Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.

35

Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.

Még aznap este azt mondta nekik: Menjünk át a túlsó partra!

36

Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.

Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele.

37

Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.

38

Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?

39

És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett.

40

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?

41

És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

09 Életünk viharai
A tövisek közé esett mag
Felvállalt keresztyénség
Földtörő evangelizáció
Három kérdés
Isten országának titka
Jézus Krisztus követése próbával jár
Küzdelem az aggodalmaskodással
Mustármag
Rejtélyes ország
Szívteszt