Online Biblia

1

És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.

Azután eltávozott onnan, és szülővárosába ment; a tanítványai is követték.

2

És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?

Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?

3

Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.

Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak benne.

4

Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.

Jézus pedig azt mondta nekik: Csak a maga hazájában, rokonai és saját háznépe között nincs becsülete a prófétának.

5

Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.

Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk helyezve.

6

És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.

És csodálkozott hitetlenségükön.Aztán sorra járta a környék falvait, és tanított.

7

Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.

Majd magához szólította a tizenkettőt, és kettesével kezdte őket kiküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,

8

És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

9

Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

Sarut kössenek, de ne öltsenek magukra két ruhát.

10

És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.

Majd azt mondta nekik: Ha valahol egy házba betértek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan!

11

A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.

Ahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, onnan menjetek el, és verjétek le a port is a lábatokról, bizonyságul ellenük.

12

Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.

Útra keltek azért, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.

13

És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.

Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.

14

És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.

Heródes király is hallott ezekről, mert közismert lett Jézus neve. Azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek a csodatevő erők.

15

Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.

Egyesek azt mondták, hogy ő Illés, mások pedig azt állították, hogy próféta, olyan, mint a régi próféták közül egy.

16

Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.

Amikor Heródes ezeket hallotta, azt mondta: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.

17

Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.

Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás – Fülöpnek, az ő testvérének a felesége – miatt, akit feleségül vett.

18

Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.

Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével együtt élned.

19

Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.

Heródiás ezért haragudott rá, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,

20

Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.

mert Heródes félt Jánostól, akit igaz és szent embernek tartott, és oltalmába vette. Amikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de mégis szívesen hallgatta.

21

De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,

Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,

22

És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.

ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.

23

És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.

Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha országom felét is.

24

Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.

Az pedig kiment, és így szólt anyjához: Mit kérjek? „Keresztelő János fejét” – hangzott a válasz.

25

És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.

Erre a lány nagy sietve visszament a királyhoz, és elmondta kérését: Szeretném, ha mindjárt ideadnád nekem Keresztelő János fejét egy tálon.

26

A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.

A király pedig – noha igen megszomorodott – esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.

27

És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.

Azonnal elküldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét.

28

Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.

Az pedig elment, fejét vette a börtönben, majd elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak. A leány pedig az anyjának adta.

29

A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.

Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték.

30

És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.

Az apostolok összegyülekeztek Jézushoz, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.

31

Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.

Ő pedig azt mondta nekik: Gyertek velem, csak ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert sokan jöttek-mentek, úgyhogy még enni sem volt idejük.

32

És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.

Elhajóztak hát egy kietlen helyre csak magukban.

33

A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.

Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt, minden városból gyalog odasiettek, úgyhogy meg is előzték őket.

34

És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.

Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.

35

Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:

De amikor már az idő későre járt, odamentek hozzá a tanítványok, és azt mondták: Puszta ez a hely, és az idő későre jár.

36

Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.

Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező majorokba és falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.

37

Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

Ő azonban azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Mire így válaszoltak: Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?

38

Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.

Ő pedig megkérdezte: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték, és azt mondták: Öt; és két halunk.

39

És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

Akkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

40

Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.

Letelepedtek azért csoportonként, százasával és ötvenesével.

41

Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.

Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük. És a két halat is elosztotta mindnyájuk között.

42

Evének azért mindnyájan, és megelégedének;

Ettek is mindnyájan, és jóllaktak.

43

És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.

Majd felszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral és a halakat.

44

A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

Akik pedig a kenyerekből ettek, csak férfiak mintegy ötezren voltak.

45

És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.

Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.

46

Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.

Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.

47

És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.

Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton.

48

És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.

49

Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;

Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,

50

Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!

51

Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.

Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban,

52

Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt.

53

És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek.

54

De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,

De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,

55

És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.

és az egész környéket befutkosták, hogy nyoszolyákon odavigyék a betegeket, amerre hallották, hogy ő ott van.

56

És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.

És ahova csak bement, a falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piactéren, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A félig meddig érdeklődő ember életének csődje
A gondoskodó Jézus
A hitetlenség ereje
A problémák biblikus kezelése
Amikor elpusztítod kedvenc igehirdetődet
Az evangelizáció alapkövei
Jézus alkalmassága, a mi alkalmatlanságunk
Ki járhat a vízen?
Majdnemhit
Újabb hitpróba