Online Biblia

1

És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

Majd megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.

2

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

Amint kiszállt a hajóból, a sírok közül elébe jött egy tisztátalan lélektől megszállott ember,

3

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

aki sírboltokban lakott, és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

4

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

Mert már sokszor megbilincselték, és láncra verték, de ő a láncokat szétszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem tudta megfékezni.

5

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát.

6

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

Amikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott hozzá, leborult előtte,

7

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

majd hangosan így kiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne kínozz engem!

8

(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)

Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből!

9

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

Majd azt kérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

10

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

11

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

Ott legelt egy nagy disznónyáj a hegyoldalon,

12

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

és a tisztátalan lelkek mindnyájan azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk azokba.

13

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.

Ő megengedte nekik. Ekkor a tisztátalan lelkek elhagyták az embert, és bementek a disznókba; a csürhe pedig, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant, és vízbe fúlt.

14

A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.

Akik pedig legeltették azokat, elfutottak, és elhíresztelték ezt a környező városban és falvakban. Az emberek pedig elmentek, hogy lássák, mi történt.

15

És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.

Amikor Jézushoz értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, ott ül felöltözve, és eszénél van, megrettentek.

16

A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.

Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.

17

És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.

18

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.

Amikor azután Jézus beszállt a hajóba, az előbb még megszállott arra kérte, hogy vele maradhasson.

19

De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad.

20

El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus, úgy, hogy mindenki csodálkozott.

21

És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

Amikor ismét átment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá a tengerparton.

22

És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,

Ekkor történt, hogy odament hozzá egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és amint meglátta őt, lábához borult,

23

És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

és így esedezett: Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!

24

El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.

Jézus el is ment vele, és nagy sokaság követte őt, majdnem összeszorították.

25

És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,

26

És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát rájuk költötte, de semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

27

Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

amikor Jézus felől hallott, a sokaságban háta mögé került, és megérintette a ruháját.

28

Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

Mert azt gondolta: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.

29

És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

És azonnal megszűnt vérének folyása, és megérezte testében, hogy meggyógyult bajából.

30

Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

Jézus pedig azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban, és azt kérdezte: Ki érintette a ruhámat?

31

És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

Tanítványai azt mondták: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?

32

És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.

Ekkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.

33

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.

Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.

34

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és bajodból meggyógyulva légy egészséges.

35

Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

Még beszélt, amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt, miért fárasztanád tovább a Mestert?

36

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

Jézus pedig, ahogy hallotta azt, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: Ne félj, csak higgy!

37

És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.

38

És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

Amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,

39

És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

bement, és így szólt hozzájuk: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem csak alszik.

40

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

De azok kinevették. Ő pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41

És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

Majd megfogva a gyermek kezét, azt mondta neki: „Tálitá, kúmi!”, amely azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj föl!”

42

És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

A leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig szinte magukon kívül voltak a csodálkozástól.

43

Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

De ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, majd azt mondta, hogy adjanak a leánykának enni.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

1. A vérfolyásos asszony
3. Az aggódó apa
A gadarénus megtérése és bizonyságtétele
A hit érintése
Jézus az Úr a démonok felett is
Ne higgy csak félj!
Rabok legyünk vagy szabadok?