Online Biblia

1

És lőn a Niszán [nevű] hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala ő előtte és én fölvevém a bort, adám a királynak; [azelőtt] pedig nem voltam szomorú ő előtte.

Artahsasztá király huszadik esztendejében, a Niszán hónapban bor volt előttem, és én fölvettem azt, és a királynak nyújtottam. Azelőtt sohasem voltam szomorú őelőtte.

2

És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.

Ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem más ez, mint szíved szomorúsága! Erre nagyon megrettentem,

3

Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!

és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Miért ne volna szomorú az arcom, hiszen a város, atyáim sírhelye pusztán hever, és kapuit tűz emésztette meg.

4

És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez.

Azt mondta nekem a király: Mi az, amit kívánsz? Én pedig könyörögtem a menny Istenéhez,

5

És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, [azt kérem], hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!

majd ezt mondtam a királynak: Ha tetszik a királynak, és ha kedves előtted a szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak a városába, hogy újjáépítsem azt!

6

És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jösz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az időt.

Erre azt mondta nekem a király, miközben a felesége mellette ült: Meddig tart utazásod, és mikor térsz vissza? És jónak látta a király, hogy elbocsásson engem, miután tudattam vele az időt.

7

És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek;

Ezt is mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy hagyjanak engem átutazni, míg Júdába nem érek,

8

És [adasson] egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.

és adasson egy levelet Ászáfhoz is, a királyi erdők őréhez, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő vár kapuihoz és a város kőfalához és ahhoz a házhoz, amelybe majd beköltözök. A király megadta ezt nekem Istenem rajtam nyugvó jóakaratából.

9

És megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király főembereket a seregből és lovagokat.

Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király a seregből főembereket és lovasokat is küldött velem.

10

Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.

Amikor pedig a hóróni Szanballat és az ammóni Tóbijjá, a szolga meghallotta ezt, nagy bosszúságot okozott nekik, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak a javát keresi.

11

Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig.

Azután elmentem Jeruzsálembe, és ott három napig pihentem.

12

És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala,

Majd fölkeltem éjszaka néhány férfival együtt, de nem árultam el senkinek, hogy mire indította Istenem a szívemet, és hogy azt Jeruzsálemért cselekszem. Állat sem volt velem azonkívül, amelyen ültem.

13

És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.

Kimentem a Völgy kapuján éjjel a Sárkányok forrása felé, majd a Szemét-kapuhoz, és vizsgálgattam Jeruzsálem várfalát, amely le volt rombolva, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg.

14

Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.

Azután átmentem a Forrás-kapuhoz és a Király-tóhoz. Innen már az állat nem fért el, hogy átmenjen velem.

15

Azért [gyalog] menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.

Azért gyalog mentem föl a völgyben éjjel, és vizsgálgattam a várfalat, azután megfordultam, és bementem a Völgy-kapun, és hazatértem.

16

A főemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az előljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.

A főemberek pedig nem tudták, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásnak idáig nem mondtam el azt.

17

Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!

Ugyanakkor azt mondtam nekik: Látjátok a nyomorúságot, amelyben vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever, és kapui tűzben égtek el. Gyertek, építsük föl Jeruzsálem várfalát, hogy ne szégyenkezzünk többé!

18

És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.

És elbeszéltem nekik Istenem rajtam nyugvó jóakaratát, és a király szavait is, amelyeket nekem mondott. Erre azt mondták: Fogjunk hozzá, és építsük meg! És odaszánták kezüket a jó munkára.

19

Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?

Amikor ezt a hóróni Szanballat, az ammóni Tóbijjá, a szolga és az arab Gesem meghallotta, gúnyolódtak rajtunk, lenéztek minket, és azt mondták: Mit műveltek ott? Talán bizony pártot akartok ütni a király ellen?

20

Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!

Én azonban így feleltem nekik: Maga a menny Istene ad nekünk jó előmenetelt, és mi mint az ő szolgái kezdjük el az építést. Nektek pedig nincs részetek, jogotok és emlékezetetek Jeruzsálemben!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Kényelem és keresztyénség
Vezetés, felelősségvállalás