Online Biblia

1

És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

A prófétafiak feleségei közül egy asszony így kiáltott Elizeusnak: Szolgád, az én férjem meghalt. Te tudod, hogy szolgád félte az URat. Most pedig eljött a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy szolgái legyenek.

2

Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

Elizeus megkérdezte: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban! Ő így szólt: Nincsen egyéb szolgálóleányod házában, csak egy korsó olaj.

3

Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

Elizeus azt mondta: Menj el, kérj minden szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset.

4

És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

Menj be, és zárkózzál be a fiaiddal, és tölts az olajból mindegyik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

5

És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki [az edényeket], ő maga pedig csak töltögetett.

Az asszony elment, bezárkózott fiaival, és azok hordták neki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.

6

És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.

Amikor megtöltötte az edényeket, mondta a fiának: Hozz ide még egy edényt! Ő így felelt: Nincs több edény. Ekkor megállt az olaj.

7

És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

Az asszony elment, és elbeszélte ezt Isten emberének. Ő pedig azt mondta: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki a hiteleződet. Te pedig és a fiaid éljetek a maradékából.

8

És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá őt, hogy [nála] egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.

Ebben az időben történt, hogy Elizeus Súnémba ment. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalta, hogy nála egyék. Ezért amikor csak arra járt, betért oda, hogy egyék.

9

És monda [az asszony] a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

És mondta az asszony a férjének: Íme, úgy veszem észre, hogy ez az Isten embere, aki szüntelen erre szokott járni, szent ember.

10

Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

Kérlek, csináljunk egy kicsiny felső szobát, és tegyünk abba neki egy ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy amikor hozzánk jön, betérhessen oda.

11

És történt egy napon, hogy oda ment [Elizeus,] és megszállott a felházban, és megpihent ott.

Egy napon az történt, hogy odament Elizeus, megszállt a felső szobában, és megpihent ott.

12

És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előhívá azért azt, és eleibe álla.

Majd ezt mondta szolgájának, Géhazinak: Hívd ide azt a súnémi asszonyt. Az odahívta őt, és az megállt előtte.

13

Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, [mit kivánsz], hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között [békességgel] lakom.

Elizeus így szólt a szolgájának: Mondd meg neki: Íme, nagyon szorgosan gondoskodsz rólunk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-e valami mondanivalód a király előtt vagy a hadsereg fővezére előtt? De ő így felelt: Békességben lakom népem körében.

14

Monda [Elizeus:] Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.

Elizeus azt mondta: Mégis, mit lehetne tenni érte? Géhazi így válaszolt: Nincs fia, és a férje idős.

15

És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

Erre azt mondta: Hívd ide! És amikor odahívta, megállt az ajtóban.

16

És monda [Elizeus:] Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

Akkor azt mondta Elizeus: Egy év múlva ilyenkor fiút fogsz ölelni. Ő ezt mondta: Ugyan, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

17

És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.

És fogant az az asszony, és fiút szült abban az időben, amelyet Elizeus mondott.

18

De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,

De mikor megnőtt a gyermek, az történt, hogy egy napon kiment apjához, az aratókhoz,

19

És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda [az ő atyja] a szolgának: Vidd el őt az anyjához.

és egyszer csak ezt mondta az apjának: Jaj, a fejem, jaj, a fejem! Erre azt mondta az apja a szolgának: Vidd el őt az anyjához!

20

Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.

Az föl is vette, elvitte az anyjához, és ő az ölében tartotta délig, akkor meghalt.

21

És felméne az [asszony], és az Isten emberének ágyára tevé őt, és az [ajtót] bezárván kijöve [onnét.]

Fölment az asszony, és Isten emberének az ágyára tette őt, bezárta az ajtót, és kijött onnan.

22

És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

Majd hívatta a férjét, és azt mondta: Kérlek, küldj ide nekem egy szolgát és egy szamarat, hadd menjek el gyorsan az Isten emberéhez, mindjárt hazajövök.

23

És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!

Ő megkérdezte: Miért mész hozzá? Ma nincs sem újhold, sem szombat. Így felelt: Csak bízd rám!

24

És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.

Majd megnyergelte a szamarat, és azt mondta a szolgának: Hajtsd és siess, ne lassíts a haladásban, csak ha szólok neked.

25

És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez!

Elment tehát, és eljutott Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor távolról meglátta őt Isten embere, azt mondta Géhazinak, a szolgájának: Íme, a súnémi asszony jön!

26

Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-é mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!

Kérlek, fuss eléje, és kérdezd meg tőle, hogy békességben van-e ő is, férje is, és a gyermeke is! Az asszony így felelt: Békességben!

27

Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.

Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretolja őt, de Isten embere így szólt: Hagyj békét neki, mert megkeseredett a szíve, de az ÚR eltitkolta tőlem, és nem jelentette ki nekem.

28

És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?

Az asszony azt mondta: Vajon én kértem-e fiút az én uramtól? Nem mondtam-e neked: ne hitegess engem?

29

És monda [Elizeus] Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.

Elizeus akkor így szólt Géhazinak: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el. Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd botomat a gyermek arcára.

30

De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.

De a gyermek anyja azt mondta: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el. Ekkor Elizeus fölkelt, és követte az asszonyt.

31

Géházi pedig már előttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá [a gyermek.] Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

Géhazi pedig már előbb elment előttük, és a botot a gyermek arcára tette, de az nem szólalt meg, és nem is tért eszméletre. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki: Nem támadt föl a gyermek.

32

És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.

Ekkor Elizeus bement a házba, és íme, a gyermek ott feküdt holtan az ágyán.

33

És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

Mikor bement, rázárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az ÚRhoz.

34

És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.

Majd föllépett az ágyra, a gyermekre borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette; ráborult, és megmelegedett a gyermek teste.

35

Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.

Azután fölállt, és egyszer végigment a házon oda-vissza, majd újra odalépett, és ráhajolt. Ekkor a gyermek tüsszentett hétszer, és fölnyitotta a szemét.

36

Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Vedd a fiadat!

37

Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.

Az asszony odamenve a lábához esett, földre borult, azután vette a fiát, és kiment.

38

Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak.

Amikor Elizeus visszament Gilgálba, éppen éhínség volt az országban. Amikor a prófétafiak ott ültek vele, azt mondta a szolgájának: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valamilyen főzeléket a prófétafiaknak.

39

Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És [holmi] vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?

Kiment tehát a mezőre, hogy valami zöldségfélét szedjen. Talált is valamiféle indás növényt, teleszedte a ruháját vadtökkel, és amikor hazaért, belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudta, hogy mi az.

40

Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

Amikor azután kiosztották a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

41

Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt [már] semmi rossz a fazékban.

Ő pedig azt mondta: Hozzatok lisztet. Majd beledobta azt a fazékba, és ezt mondta: Merj a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.

42

Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek.

Majd jött egy férfi Baal-Sálisából, és az első zsengéből készült kenyeret, húsz árpakenyeret és friss gabonát hozott ruhájában az Isten emberének. De ő azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek.

43

Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.

A szolgája azonban így szólt: Hogy adjak ebből száz embernek? Ő azonban újból ezt mondta: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az ÚR: Esznek, és még marad is.

44

És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.

Akkor eléjük adta, ettek, és még maradt is belőle, ahogyan az ÚR megmondta.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Áldás, mi az?
Egy szükséghelyzet tanulságai
Hogyan élet?
Ismerős történet, következmények nélkül
Isten hallgat
Tisztaság tisztátalanság által