Online Biblia

1

Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.

Elizeus próféta pedig szólított egyet a prófétafiak közül, és azt mondta neki: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.

2

És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába,

Menj be oda, és keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Mikor pedig odaérsz, hívasd ki társai közül, és vezesd be a legbelső szobába.

3

És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne időzz.

Vedd elő e korsócska olajat, töltsd a fejére, és mondd: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, és ne időzz ott tovább.

4

És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.

El is ment az ifjú, a próféta tanítványa Rámót-Gileádba.

5

És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel [volna beszéded] ennyiőnk közül? És monda: Te veled, fejedelem!

Amikor bement, íme, a seregek parancsnokai éppen ott voltak együtt. Ő így szólt: Beszédem volna veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Kivel volna beszéded ennyiünk közül? Így felelt: Teveled, parancsnok!

6

Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen,

Ekkor fölkelt, és bement a házba, az pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek királyává,

7

Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.

hogy elveszítsed uradnak, Ahábnak a háza népét! Mert bosszút állok Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak véréért és az ÚR minden szolgájának a véréért.

8

És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;

Kivész egészen Aháb háza népe, mert kiirtom Aháb minden fiú utódját, a szabadot és a rabszolgát is Izráelben.

9

És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.

Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát.

10

Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott.

Jezábelt pedig az ebek eszik meg jezréeli birtokán, és nem lesz, aki eltemesse.” Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.

11

És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét!

Amikor Jéhú kiment urának szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Így felelt nekik: Hiszen ismeritek az ilyen fecsegő embert!

12

És mondának: Hazugság! Mondd meg [az igazat.] És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen.

De ők azt mondták: Hazugság! Mondd meg az igazat. Mire ő így szólt: Ilyesfélét mondott nekem: „Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává.”

13

Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!

Akkor mindnyájan nagy sietséggel fogták a ruhájukat, és leterítették alája a lépcső felső részére, megfúvatták a kürtöket, és kikiáltották: Jéhú a király!

14

Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.

Így ütött pártot Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott Rámót-Gileád alatt egész Izráellel, Hazáéllel, Arám királyával szemben.

15

De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek [is úgy] tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.

De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha nektek is úgy tetszik, ne engedjetek kimenni senkit a városból, hogy elmenjen, és hírül vigye ezt Jezréelbe.

16

És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.

Majd befogatott Jéhú, és elment Jezréelbe, ahol Jórám feküdt, és ahova Ahazjá, Júda királya is elment azelőtt, hogy meglátogassa Jórámot.

17

Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?

Mikor pedig az őrálló, aki Jezréelben a toronyban állt, meglátta Jéhú közelgő seregét, azt mondta: Valami sereget látok! Akkor azt mondta Jórám: Válassz egy lovast, küldd eléjük, hogy megkérdezze: „Békés-e a szándékotok?”

18

És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.

Erre odalovagolt a lovas eléjük, és ezt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz a békességgel? Kerülj a hátam mögé! Akkor az őrálló jelentette, hogy a követ odament ugyan, de nem tért vissza.

19

Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.

Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és azt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békességgel? Kerülj a hátam mögé!

20

Hírül adá [ezt] [is] az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt.

Hírül adta ezt is az őrálló: Odament ugyan hozzájuk, de nem jött vissza. De aki jön, az úgy hajt, mint ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani. Mert úgy hajt, mint egy őrült.

21

Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.

Akkor Jórám azt mondta: Fogjatok be! Amikor befogtak a harci szekérbe, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén Jéhú elé, és a jezréeli Nábót mezején találkoztak vele.

22

És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!

Amikor Jórám meglátta Jéhút, megkérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? Ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása még egyre folyik!

23

Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?

Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és ezt kiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!

24

Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.

Jéhú pedig kihúzta az íját, és hátba lőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és ő lerogyott a harci szekerében.

25

És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta:

Ekkor Jéhú így szólt Bidkarnak, a hadnagyának: Fogd meg és vesd a jezréeli Nábót birtokára! Mert emlékezz csak vissza, amikor az apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, és az ÚR ezt a fenyegetést mondta felőle:

26

Bizonyára [megkeresem] a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint.

Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak vérét, így szól az ÚR. Azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az ÚR. Most tehát fogjad őt és dobd erre a birtokra az ÚR beszéde szerint.

27

Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben [és megsebesíték őt] a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt.

Amikor Ahazjá, Júda királya látta ezt, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és azt parancsolta: Őt is vágjátok le a szekerében. És megsebesítették őt Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett van. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.

28

És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában.

Szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe és atyáihoz temették sírboltjában, a Dávid városában.

29

Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.

Ahazjá pedig Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdában.

30

És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.

Amikor Jéhú Jezréelbe ment, és Jezábel ezt meghallotta, arcát kifestette kenettel, felékesítette a fejét, és kitámaszkodott az ablakon.

31

És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?

Amikor Jéhú bevonult a kapun, azt kérdezte: Békesség van-e, Zimri, uradnak gyilkosa?

32

Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két [vagy] három főember.

Ő pedig föltekintve az ablakra azt mondta: Ki van velem? Kicsoda? Ekkor két vagy három főember letekintett.

33

És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.

Azt mondta nekik: Dobjátok le! Erre ledobták, és a vére a falra fröccsent és a lovakra, és eltaposták.

34

Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen [mégis] [csak] király leánya.

Jéhú pedig bement oda, evett, ivott, és azt mondta: Nézzetek utána annak az átkozottnak, és temessétek el. Hiszen mégiscsak egy királyleány volt!

35

De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.

De mikor kimentek, hogy eltemessék, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a kézfejeit.

36

És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,

Visszamentek, megmondták neki, mire ő ezt mondta: Ez az ÚR beszéde, amelyet kijelentett az ő szolgája, a tisbei Illés által: Az ebek eszik meg Jezábel testét Jezréel földjén,

37

És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!

és olyan lesz Jezréel földjén Jezábel teste, mint trágya a mezőn, senki meg nem mondhatja róla, hogy ez volt Jezábel!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Elizeus újabb feladata: Jéhu felkenetése