Online Biblia

1

És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.

Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az ÚR beszédét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy köböl finomlisztet egy sékelért és két köböl árpát egy sékelért vesznek Samária kapujában.

2

És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus:] Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

Erre az egyik főember, akinek a kezére szokott támaszkodni a király, így szólt az Isten emberéhez: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez. Erre így felelt Elizeus: Íme, látni fogod a saját szemeddel, de nem eszel belőle!

3

A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?

A kapu előtt pedig volt négy leprás férfi, akik ezt mondták egymásnak: Mire várunk itt, hogy éhen haljunk?

4

Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

Ha úgy határoznánk, hogy bemegyünk a városba, ott is éhínség van, és akkor ott halunk meg. Ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg. Gyertek, hát szökjünk át az arámok táborába. Ha meghagyják az életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

5

És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.

És fölkeltek alkonyatkor, hogy az arámok táborába menjenek. Amikor odaértek az arámok táborának széléhez, íme, már nem volt ott senki!

6

Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek.

Mert az ÚR azt cselekedte, hogy az arámok tábora harci szekerek zörgését és lovak dobogását és nagy sereg robogását hallotta, és azt mondták egymásnak: Íme, Izráel királya fölbérelte ellenünk a hettiták királyait és az egyiptomiak királyait, hogy ellenünk jöjjenek!

7

És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.

Ezért alkonyatkor fölkeltek, és futásnak eredtek, és elhagyták a sátraikat, lovaikat, szamaraikat, mind az egész tábort, ahogyan volt, és elfutottak, csak hogy életüket megmenthessék.

8

Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték.

Mikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek egy sátorba, ettek és ittak, majd vittek onnan az ezüstből, aranyból és a ruhákból, azután elmentek, és elrejtették azokat. Majd visszatértek, és egy másik sátorba is bementek, onnan is vittek, és elmentek, és elrejtették.

9

És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.

Majd így szóltak egymáshoz: Nem helyes, amit teszünk! Ez a mai nap az örömmondás napja. Ha hallgatunk, és megvárjuk a virradatot, büntetés ér minket. Most tehát gyertek, menjünk el, és mondjuk meg a király házának.

10

És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.

Akkor elmentek, és kiáltottak a város kapuőrségének, és ezt mondták nekik: Bementünk az arámok táborába, és íme, már nem volt ott senki! Emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak voltak kikötve, és a sátrak úgy, ahogy voltak.

11

Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.

Kiáltottak tehát a kapuőrök, és hírül adták mindezt ott benn a király házában.

12

És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.

A király fölkelt még az éjszaka, és azt mondta a szolgáinak: Megmondom nektek, mit csinálnak velünk az arámok. Tudják, hogy éhezünk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mert ezt gondolják: Mikor kijönnek a városból, élve fogjuk el őket, és bemegyünk a városba.

13

Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, - és küldjük ki, hadd lássuk meg.

Akkor egyik szolgája így szólt: Fogjunk a városban megmaradt lovak közül ötöt. Ezek éppúgy, mint Izráel egész sokasága, megmaradnak, vagy éppúgy, mint Izráel egész sokasága, elpusztulnak. Küldjük ki őket, és nézzük, mi lesz!

14

És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.

Fogtak tehát két harci szekeret lovastul, és kiküldte azokat a király az arámok táborába e szavakkal: Menjetek el, és nézzétek meg.

15

És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:

Ők tehát utánuk mentek egész a Jordánig, és íme, az egész út tele volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket az arámok a sietségben eldobáltak. Amikor visszajöttek a követek, és elmondták ezt a királynak,

16

Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.

kiment a nép, és kirabolta az arámok táborát, és egy köböl finomlisztet egy sékelért és két köböl árpát egy sékelért vettek az ÚR szava szerint.

17

A király pedig azt a főembert, a kinek kezére [szokott ]támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.

A király pedig azt a főembert, akinek a kezére szokott támaszkodni, odarendelte a kapuhoz. A nép azonban eltaposta őt a kapuban, és meghalt, amint Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, amikor a király lement hozzá.

18

Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.

Úgy történt, ahogy Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sékelért és egy köböl finomlisztet egy sékelért adnak másnap ilyenkor Samária kapujában.

19

És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.

És ezt felelte a főember Isten emberének: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez. Ő azt felelte rá: Íme, látni fogod a saját szemeddel, de nem eszel belőle.

20

És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.

És egészen úgy történt, mert eltaposta őt a nép a kapuban, és meghalt.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Hithősök
Isten bárhonnan, bármikor meg tud szabadítani
Te megosztod az örömöd?