Online Biblia

1

És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.

Egyszer Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát föltámasztotta: Kelj föl, és menj el házad népével együtt, és maradj ott, ahol megélhetsz, mert az ÚR éhínséget szerez, és el is jön az a földre hét esztendeig.

2

És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig.

Erre az asszony fölkelt, és Isten emberének beszéde szerint cselekedett: és elment ő és háznépe, és a filiszteusok földjén lakott hét esztendeig.

3

Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért.

Amikor elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy panaszkodjék a királynak háza és szántóföldje ügyében.

4

A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.

A király pedig éppen Géhazival, Isten emberének a szolgájával beszélt, és ezt mondta: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett!

5

És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a kit feltámasztott Elizeus.

Amikor elbeszélte a királynak, hogy hogyan támasztotta föl a halottat, íme, az az asszony, akinek a gyermekét föltámasztotta, éppen akkor járult a királyhoz az ő háza és szántóföldjei ügyében. Géhazi ezt mondta: Uram, király, ez az az asszony és ez az ő fia, akit Elizeus föltámasztott.

6

És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.

A király kikérdezte az asszonyt, és ő elbeszélte neki a dolgot. Ekkor a király egy udvari szolgát adott mellé, és azt mondta: Adasd vissza neki minden jószágát és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta az országot, egész mostanáig.

7

És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.

Elizeus ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya pedig éppen beteg volt. Hírül adták neki: Isten embere idejött.

8

És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: Meggyógyulok-é ebből a betegségből?

A király azt mondta Hazáélnak: Végy ajándékot a kezedbe, és menj Isten embere elé, és kérj tanácsot az ÚRtól őáltala: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?

9

És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből?

Hazáél pedig eléje ment, és ajándékokat vitt a kezében: mindenféle damaszkuszi drágaságot negyven megrakott tevével. Elment, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött engem hozzád e kérdéssel: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből?

10

Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy halált hal.

Elizeus így felelt neki: Menj el, mondd meg neki: Biztos, hogy nem gyógyulsz meg. Mert az ÚR megjelentette nekem, hogy meg kell halnia.

11

És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.

Isten embere ekkor rámeredt, míg az zavarba jött, és Elizeus végül sírni kezdett.

12

És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.

Hazáél megkérdezte: Miért sír az én uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erős városait felperzseled, ifjait fegyverrel levágatod, csecsemőiket földhöz vágod, és várandós asszonyaikat felhasogatod.

13

És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siria királya.

Hazáél ezt mondta: Ugyan, micsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? Elizeus így felelt: Megjelentette nekem az ÚR, hogy te leszel Arám királya.

14

És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.

Erre eltávozott Elizeustól, bement urához, aki megkérdezte: Mit mondott neked Elizeus? Ő így szólt: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.

15

Másnap azonban elővett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arczára, és meghalt: és uralkodék Hazáel ő helyette.

Másnap azonban elővett egy takarót, vízbe mártotta, ráborította urának az arcára, az pedig meghalt. És Hazáél lett utána a király.

16

És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya.

Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik esztendejében kezdett uralkodni Jórám, Jósáfát fia mint Júda királya, amikor még Jósáfát volt Júda királya.

17

Harminczkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

Harminckét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

18

És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt.

Izráel királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében.

19

De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket ad néki és az ő fiainak mindörökké.

De az ÚR mégsem akarta elpusztítani Júdát Dávidért, az ő szolgájáért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

20

Az ő idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.

Az ő idejében szakadt el Edóm Júda uralma alól, és királyt választottak maguknak.

21

És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere ő vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták őt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, kiki az ő hajlékába.

Ezért Jórám Cáirba vonult minden harci szekerével együtt. Éjjel fölkelt, és átvágta magát az edómiakon, akik körülzárták őt és a harci szekerek parancsnokait. A hadinép elfutott, mindenki a maga sátrába.

22

És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el Libna is.

Így pártolt el Edóm Júda uralmától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is.

23

Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

24

És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az ő fia, ő helyette.

És elaludt, és atyáihoz tért Jórám, és eltemették atyáihoz Dávid városában; utána fia, Ahazjá lett a király.

25

Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.

Jórámnak, Aháb, Izráel királya fiának a tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Ahazjá, a júdabeli Jórám király fia.

26

Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.

Huszonkét esztendős volt Ahazjá, amikor király lett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Izráel királyának unokája.

27

És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.

Ő is Aháb házának az útján járt, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett.

28

És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.

Jórámmal, Aháb fiával háborút viselt Rámót-Gileádért Arám királya, Hazáél ellen, de az arámok megsebesítették Jórámot.

29

Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.

Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket az arámok Ráma alatt ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, ahol az betegen feküdt.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A meglepő Isten
Diktátorok születése