Online Biblia

1

Majd szóla az Úr nékem, mondván:

Majd ezt mondta nekem az ÚR:

2

Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.

Menj el, és így kiálts Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az ÚR: Emlékezem rád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a még be nem vetett földön.

3

Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.

Szent volt Izráel az ÚRnak, termésének zsengéje. Akik ették őt, mind vétkeztek, veszedelem támadt rájuk, azt mondja az ÚR.

4

Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.

Halljátok meg az ÚR szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége!

5

Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?

Így szól az ÚR: Miféle hamisságot találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóságok után jártak, és maguk is hiábavalókká lettek?

6

Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?

Még csak azt sem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott minket Egyiptom földjéről, és a pusztában vezetett minket, a kietlen és zord vidéken, a szárazságnak és a halál árnyékának földjén, ahol nem járnak emberek, és ahol nem lakik halandó?

7

És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.

A bőség földjére vittelek titeket, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek. Be is mentetek, de tisztátalanná tettétek földemet, és utálatossá örökségemet.

8

A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.

A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a pásztorok hűtlenné lettek hozzám, a próféták pedig Baal nevében prófétáltak, és hiábavalóságok után jártak.

9

Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is!]

Ezért még perbe szállok veletek – mondja az ÚR –, és perelni fogok még unokáitokkal is!

10

Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é [ott] ehhez hasonló?

Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek körül; küldjetek Kédárba is, és szorgalmasan vizsgálódjatok! Nézzétek meg, hogy volt-e ott ehhez hasonló!

11

Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel!

Cserélt-e nép így isteneket, noha azok nem is istenek? Az én népem pedig fölcserélte dicsőségét hitványsággal!

12

Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.

Egek, álmélkodjatok ezen, borzadjatok és rémüljetek meg nagyon – ezt mondja az ÚR.

13

Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; [és] repedezett kútakat [ástak,] a melyek nem tartják a vizet.

Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak, és repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.

14

Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává?

Szolga-e Izráel vagy háznál született rabszolga? Miért lett hát prédává?

15

Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.

Oroszlánkölykök ordítanak rá, kieresztik hangjukat, és sivataggá teszik földjét. Pusztává tették városait, mind lakatlanná lettek.

16

Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.

Nóf és Tahpanhész fiai is lenyírták hajadat.

17

Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!

Vajon nem te okoztad-e ezt magadnak? Elhagytad Istenedet, az URat, amikor az úton vezetett téged!

18

Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?

Most is mi dolgod van Egyiptom útján? Hogy a Nílus vizét igyad? Vagy mi dolgod van Asszíria útján? Hogy a folyam vizét igyad?

19

A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.

A magad gonoszsága büntet meg téged, és saját elpártolásod fenyít meg. Tudd meg hát és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem – azt mondja az ÚR, a Seregek URa.

20

Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.

Bizony már régen széttörtem igádat, és letéptem köteleidet, te pedig azt mondtad: Nem leszek rabszolga. Mégis minden magas halmon és minden lombos fa alatt hajlongtál, mint egy parázna.

21

Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?

Pedig úgy ültettelek el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestül hamisítatlan magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő fattyúhajtásává?

22

Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.

Még ha lúgban mosakodnál is, és rengeteg szappant használnál, álnokságod akkor is szenny marad előttem, mondja az én Uram, az ÚR.

23

Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.

Hogy is mondhatnád: „Nem lettem tisztátalan, nem jártam a Baalok után!”? Lásd meg utadat a völgyben, ismerd csak be, mit tettél, te gyors lábú tevekanca, amely ide-oda futkos útjain!

24

Pusztához szokott nőstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.

Pusztához szokott nőstény vadszamár vagy, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Aki keresi őt, nem kell fáradnia, megtalálja a maga hónapjában.

25

Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.

Óvd a lábadat a mezítláb járástól és torkodat a szomjúságtól! De te azt mondod: Hiába, nem lehet, mert idegeneket szeretek, és utánuk járok.

26

A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,

Ahogyan megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izráel háza is; ő maga, királyai, fejedelmei, papjai és prófétái.

27

A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!

Akik azt mondják a fának: „Te vagy az én atyám!”, a kőnek pedig: „Te szültél engem!”, bizony hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl, és szabadíts meg minket!

28

De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!

De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítettél? Keljenek föl, ha meg tudnak szabadítani téged nyomorúságod idején, hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod!

29

Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.

Miért pereltek velem? Mindnyájan hűtlenné lettetek hozzám – ezt mondja az ÚR.

30

Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.

Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.

31

Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!

Ó, te mai nemzedék! Figyelj az ÚR szavára! Pusztaság voltam-e én Izráelnek vagy sötétség földje? Miért mondta az én népem: „Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!”?

32

Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!

Vajon elfelejtkezik-e ékszereiről a lány, nyakláncairól a menyasszony? De népem számtalanszor elfelejtett engem!

33

Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!

Milyen jól tudod, hogyan keress szerelmet; még a rosszakat is tanítottad útjaidra!

34

Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!

Még ruhád szegélyén is található szegény, ártatlan emberek vére; nem mintha betörésen kaptad volna őket, hanem mert ellene voltak mindezeknek.

35

És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!

Azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult rólam haragja! Íme, törvénybe szállok ellened, mivel azt mondod: Nem vétkeztem!

36

Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.

Mit forgolódsz annyira, és változtatgatod utadat? Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Asszíria miatt.

37

Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.

Még onnan is úgy jössz el, hogy kezeddel a fejedet fogod, mert megveti az ÚR bizalmasaidat, és nem leszel velük szerencsés.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Hűséges magból hűtlen fiak
Hűtlenség
Jeremiás 2:1-37
Kettős gonoszság
Miféle hamisságot?