Online Biblia

1

Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.

Móábról ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátaim megszégyenül, beveszik, Miszgáb megszégyenül, összetörik.

2

Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, [mondván:] Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!

Nincs már dicsősége Móábnak, Hesbónban gonoszt terveznek ellene: Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül! Te is elnémulsz, Madmén, fegyver jár nyomodban!

3

Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!

Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból; pusztulás és nagy romlás!

4

Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.

Összeroppant Móáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak!

5

Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.

Sírva-ríva kapaszkodnak föl a Luhít-hágón, Hórónaim lejtőin vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.

6

Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!

Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek olyanok, mint a cserje a pusztában!

7

Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

Mivel műveidbe és kincseidbe vetetted bizodalmadat, téged is bevesznek! Kemós fogságba megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

8

És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.

Rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekül meg. Elvész a völgy, feldúlják a síkságot, ahogyan megmondta az ÚR.

9

Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.

Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elrepülhessen, mert városai elpusztulnak, senki sem lakik bennük.

10

Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!

Átkozott, aki az ÚR dolgát hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!

11

Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.

Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva, és pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntögették edényből edénybe, és fogságba sem ment, ezért maradt meg az íze, illata sem változott meg.

12

De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.

De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.

13

És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.

Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.

14

Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?

Hogy mondhatjátok: Hősök vagyunk és vitéz, harcra termett férfiak?

15

Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

Elpusztul Móáb, városait beveszik, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve.

16

Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!

Közel van Móáb veszedelme, íme, jön, és igen hamar itt lesz romlása!

17

Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!

Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős bot, a dicső pálca!

18

Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.

Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba, Díbón leányának lakosa, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, és lerontja erődeidet.

19

Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, [és] ezt mondd: Mi történt?

Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa! Kérdezd meg a futva menekülőt: Mondd, mi történt?

20

Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!

Megszégyenült Móáb, mert összetörték. Jajgassatok és kiáltsatok! Hirdessétek az Arnónnál, hogy elpusztult Móáb!

21

Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.

Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,

22

És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,

23

És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,

24

És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.

Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.

25

Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.

Letörték Móáb szarvát, karját is összetörték – ezt mondja az ÚR.

26

Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.

Részegítsétek le őt, mert hősködött az ÚRral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.

27

Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?

Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.

28

Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.

Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlang szájában rak fészket.

29

Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.

Hallottunk Móáb kevélységéről, hogy milyen kevély; fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről, kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.

30

Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.

Ismerem szertelenségét – ezt mondja az ÚR –; sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.

31

Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir- Heres férfiaiért nyög [az én lelkem.]

Ezért jajgatok Móáb miatt, és kiáltok egész Móábért, Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.

32

Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.

Jobban siratlak, mint Jazért siratták, ó, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazér tengeréig értek, gyümölcstermésedre és szüretedre pusztító rontott.

33

És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.

Eltűnt az öröm és vigasság a kertekből és Móáb földjéről. Kiürítettem a sajtókból a bort, nem sajtolnak örömrivalgással, s a kiáltás már nem örömkiáltás.

34

Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az ő szavok; Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.

Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóártól Hórónaimig és EglatSelisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.

35

És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.

Végzek azzal Móábban – azt mondja az ÚR –, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.

36

Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött.

Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.

37

Mert minden fő kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha.

Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.

38

Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.

Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az ÚR.

39

Jajgatnak, [ezt mondván:] Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.

Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.

40

Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.

Mert azt mondja az ÚR: Íme, úgy repül rá, mint a sas, kiterjeszti szárnyait Móábra.

41

Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.

Beveszi a városokat, és elfoglalja az erődöket. Olyan lesz ezen a napon Móáb harcosainak a szíve, mint a vajúdó asszony szíve.

42

És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett.

Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert fölfuvalkodott az ÚR ellen.

43

Félelem, verem és tőr [jő] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

Félelem, verem és tőr fenyeget téged, Móáb lakossága – ezt mondja az ÚR.

44

A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

Aki a félelem elől menekül, a verembe esik, és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg! Mert Móábra bocsátom büntetésének esztendejét – mondja az ÚR.

45

A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.

Hesbón árnyékában állnak meg erejüket vesztve a menekülők. De tűz jön ki Hesbónból, láng csap ki Szíhón közepéből, és megemészti Móáb üstökét és a háborgó fiak koponyáját.

46

Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.

Jaj neked, Móáb! Elvész Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik és leányaidat rabságba.

47

De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.

De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időkben – mondja az ÚR. Eddig tart Móáb ítélete.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)