Online Biblia

1

De meghallá Safátiás Mattánnak fia, és Gedáliás Passúrnak fia, és Jukál a Selémiás fia, és Passúr a Melékiás fia a szókat, a melyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:

Meghallotta Sefatjá, Mattán fia és Gedaljá, Pashúr fia és Júkal, Selemjá fia és Pashúr, Malkijjá fia is azokat a szavakat, amelyeket Jeremiás mondott az egész népnek:

2

Ezt mondja az Úr: A ki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, a ki pedig kimegy a Káldeusokhoz, él, és az ő élete nyereség lesz néki és él.

Azt mondja az ÚR: Aki ebben a városban marad, meghal fegyver, éhínség és dögvész miatt; aki viszont kimegy a káldeusokhoz, életben marad, életét ajándékul kapja, és élni fog.

3

Ezt mondja az Úr: Bizonynyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.

Így szól az ÚR: Bizonyosan a babilóni király seregének kezébe kerül ez a város, aki beveszi azt.

4

És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, a kik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.

Erre azt mondták a fejedelmek a királynak: Meg kell ölni ezt az embert, mert erőtlenné teszi a harcosok kezét, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezét, mivel efféle szavakat szól nekik. Mert ez az ember nem a nép megmaradására törekszik, hanem vesztére.

5

És monda Sedékiás király: Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.

És Cidkijjá király így felelt: Íme, kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetekre.

6

Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, a mely a tömlöcz pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.

Ekkor fogták Jeremiást, hogy bevessék Malkijjá királyfi vermébe, amely a börtön udvarán volt; és köteleken lebocsátották Jeremiást, és mivel a veremben nem víz volt, hanem csak sár, belemerült Jeremiás a sárba.

7

És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (ő pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.

És meghallotta a kúsita Ebed-Melek, aki udvari szolga volt a király palotájában, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király akkor éppen a Benjámin-kapuban volt.

8

Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:

Kiment azért Ebed-Melek a király palotájából, és ezt mondta a királynak:

9

Uram, király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, a mit Jeremiás prófétával cselekedtek, a kik őt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.

Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek, amikor így tettek Jeremiás prófétával, és a verembe vetették; mert ott éhen hal, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.

10

Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harmincz embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna.

Parancsot adott azért a király a kúsita EbedMeleknek, és azt mondta: Vigyél magaddal innen harminc embert, és húzd föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna.

11

Vőn azért Ebed-Melek magához [harmincz] embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.

Magához vett tehát Ebed-Melek harminc embert, és bement a király palotájába, a kincstár alatti terembe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadozott posztókat, és leengedte azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.

12

És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá; és úgy cselekedék Jeremiás.

És azt mondta a kúsita Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és szakadozott ruhadarabokat a hónod alatt a kötelek alá! És Jeremiás úgy cselekedett.

13

Kivonták azért Jeremiást köteleken és kihozák őt a veremből, és lakék Jeremiás a tömlöcz pitvarában.

Kihúzták tehát Jeremiást a köteleken, és fölhozták őt a veremből; ezután Jeremiás a börtön udvarában lakott.

14

Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!

Azután elküldött Cidkijjá király, és magához hozatta Jeremiás prófétát az ÚR házában lévő harmadik bejáratig, és azt mondta a király Jeremiásnak: Kérdezek tőled valamit, de ne titkolj el semmit előlem!

15

Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem néked, avagy nem bizonyosan megölsz-é engem? és ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.

Jeremiás azt mondta Cidkijjának: Ha kijelentést közlök veled, te biztosan megöletsz engem. Ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám.

16

És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, a kik keresik a te lelkedet!

Ekkor titkon megesküdött Jeremiásnak Cidkijjá király e szavakkal: Él az ÚR, aki lelket alkotott nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak az embereknek a kezébe, akik lelkedet keresik!

17

Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tűzzel, hanem élsz te és a te házad népe.

Akkor ezt mondta Jeremiás Cidkijjának: Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimész a babilóni király fejedelmeihez, életben marad a lelked, és nem ég el tűzben e város, hanem életben maradsz te és a házad népe.

18

Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a Káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tűzzel, te sem szaladsz el kezökből.

Ha pedig nem mész ki a babilóni király fejedelmeihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe adatik, fölégetik, és te sem menekülhetsz meg a kezükből.

19

Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a Júdabeliektől, a kik átszöktek a Káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam!

Erre azt mondta Cidkijjá király Jeremiásnak: Félek a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz; hátha kezükbe adnak engem, és ők csúfot űznek belőlem!

20

És monda Jeremiás: Nem adnak; kérlek, halld meg az Úrnak szavát, a melyet én mondok néked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked.

Azt mondta Jeremiás: Nem adnak! Hallgass az ÚR szavára, amelyet én mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked!

21

Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a szó, a melyet megjelentett nékem az Úr:

Ha pedig nem akarsz kimenni, az történik majd, amit megjelentett nekem az ÚR:

22

Ímé, minden asszony, a ki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez; és ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged és erőt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid [most] beragadtak a sárba, ők [pedig] visszafordultak.

Íme, kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt Júda királyának palotájában, a babilóni király fejedelmeihez, és ezt mondják majd azok az asszonyok: Jóakaróid megcsaltak téged, és erőt vettek rajtad; s amikor lábad a sárba ragadt, ők visszafordultak.

23

Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a Káldeusoknak, te sem menekedel meg kezökből, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tűzzel.

És feleségeidet és gyermekeidet mind kiviszik a káldeusoknak, és te sem menekülsz meg a kezükből, hanem elfognak, és a babilóni király kezébe adnak. Ezt a várost pedig fölégetik.

24

Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!

Cidkijjá erre azt mondta Jeremiásnak: Senki se tudjon e dolgokról, akkor nem halsz meg!

25

Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljőnek hozzád és ezt mondják néked: Mondd meg csak nékünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tőlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király?

Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, és azt mondják neked: „Mondd meg nekünk, miről beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg téged! Mit mondott neked a király?”,

26

Ezt mondd nékik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jónatán házába, hogy meg ne haljak ott.

akkor azt mondd nekik: Alázatosan könyörögtem a királyhoz, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék.

27

És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz és megkérdék őt, és egészen úgy felele nékik, a mint a király parancsolta vala: és hallgatással elmenének tőle, mert nem hallották vala a beszédet.

A fejedelmek pedig mind elmentek Jeremiáshoz, és megkérdezték őt. És pont úgy felelt nekik, ahogyan a király parancsolta. Azok pedig többet nem szólva eltávoztak tőle, mert nem tudták meg azt, amiről Jeremiás beszélt a királlyal.

28

És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában mind a napig, a melyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.

Jeremiás pedig ott maradt a börtön udvarában mindaddig a napig, amelyen bevették Jeruzsálemet. Ott volt, amikor bevették Jeruzsálemet.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A szenvedés
Isten utolsó üzenete
Kezünk mögé bújva