Online Biblia

1

És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik [hónap]ban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.

A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor én a foglyok között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.

2

A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).

A hónap ötödik napján, Jójákin király fogságba vitelének ötödik esztendejében

3

Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze.

szólt az ÚR beszéde Ezékiel paphoz, Búzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár-folyó mellett, és rajta volt ott az ÚR keze.

4

És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.

Ezt láttam: íme, forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, körülötte fényesség volt, közepéből, a villámlás közepéből pedig mintha izzó érc csillant volna ki.

5

És belőle négy lelkes állat formája [tetszék] ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,

Négy élőlény alakja tűnt elő belőle. Így néztek ki: emberi formájuk volt,

6

És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek;

de mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt.

7

És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.

Lábuk egyenes volt, és a lábfejük olyan, mint a borjú lába, és úgy szikráztak, mint a csillogó réz.

8

Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai.

Szárnyaik alatt emberi kezek voltak a négy oldalukon. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai.

9

Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája irányában megy vala.

Szárnyaik egymáshoz értek, egyik a másikhoz, nem fordultak meg jártukban, mindegyik előrefelé haladt.

10

És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek [hátul;]

Arcuk pedig ilyen volt: volt emberi arcuk, továbbá mind a négynek oroszlánarca is volt jobb felől, bikaarca bal felől és sasarca hátul.

11

És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testöket.

Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve. Ez a két szárnya mindegyiknek összeért, egyik a másikkal, kettő pedig a testüket fedte be.

12

És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.

Mindegyik előrefelé ment. Oda mentek, ahová a lélek akart menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.

13

És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki.

Az élőlények pedig ilyenek voltak: alakjuk, mint az izzó parázs, és az élőlények között mintha fáklyák lettek volna, amelyek lángoltak, s ide-oda cikáztak. A tűz fényes volt, és a tűzből villámlás jött ki.

14

És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.

Az élőlények úgy haladtak ide-oda, mint a villámok cikázása.

15

És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orczájok felől.

Amikor ránéztem az élőlényekre, íme, egy-egy kerék volt a földön a lények mellett, mind a négy arcuk felől.

16

A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna;

A kerekek mintha ragyogó drágakövekből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanolyan formája volt, és úgy voltak egybeszerkesztve, hogy egyik kerék a másik kerék közepében látszott.

17

Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;

Jártukban négy oldaluk felé mentek, és nem fordultak meg járás közben.

18

És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél.

Peremük magas és félelmetes volt, és mind a négynek a pereme körös-körül tele volt rakva szemekkel.

19

És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.

Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük, és amikor a lények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.

20

A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová [tudniillik] a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.

Ahová a lélek akart menni, oda mentek (ahova tudniillik a lélek szándékozott menni). A kerekek is fölemelkedtek mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.

21

Ha [azok] mentek[, ezek is] mennek vala, és ha [azok] álltak, [ezek is] állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.

Ha azok mentek, ezek is mentek, és ha azok álltak, ezek is álltak. Ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.

22

És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.

Az élőlények feje fölött olyasmi volt, mint a mennybolt, amely félelmetesen csillogott, mint a kristály, és ki volt terjesztve felül, a fejük fölött.

23

És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő testöket.

A boltozat alatt a szárnyaik egyenesek voltak, egyik a másikkal összeért. Mindegyiknek volt két másik is, amelyekkel befedték elöl és befedték hátul a testüket.

24

És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.

Amikor jártak, hallottam a szárnyaik zúgását. Olyan volt, mint a nagy víz zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor zúgása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.

25

És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, [és] ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat.

És egy hang hangzott a fejük fölötti boltozatról felülről, mire ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.

26

És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, [látszék] mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján [látszék] mint egy ember formája azon felül;

A fejük fölötti boltozaton felül olyasmi látszott, mint valami zafírkő, amelynek trón formája volt, és a trónfélén fölül olyasmi látszott, mint egy emberalak.

27

És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte,

Izzó ércként láttam ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fölfelé. És derekának alakjától lefelé úgy láttam, mintha tűz volna, és fényesség volt körülötte.

28

Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.

Olyan volt a fényesség körös-körül, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki beszél.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Ezékiel