Online Biblia

1

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Az ÚR beszéde így szólt hozzám:

2

És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!

Embernek fia – így szól az én Uram, az ÚR –, vége van Izráel földjének! Eljött a vég a föld négy sarkára!

3

Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.

Immár itt a vég rajtad! Rád bocsátom haragomat, útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságért.

4

És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

5

Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.

Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, eljön, és veszedelem veszedelmet ér.

6

Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!

Jön a vég, eljön a vég! Ellened támad, íme, jön már!

7

Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

Eljön a végzet rátok, földnek lakói! Eljön az idő, közel a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken, nem pedig víg éneklés.

8

Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.

Most már rövid időn belül kiöntöm rád izzó haragomat, és bevégzem rajtad fölindulásomat. Útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságodért.

9

És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki lesújtok.

10

Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

Íme, itt a nap, íme, eljött! Kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

11

Az erőszakosság a gonoszság veszszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok!

Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt föl, nem marad meg belőlük semmi: sem sokaságukból, sem gazdagságukból, sem előkelőikből!

12

Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag [jön] minden sokaságára.

Eljött az idő, elközelgett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön az egész sokaságára.

13

Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt [maradna] is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

Az eladó nem veheti vissza többé az eladott jószágot, még ha élve maradna is, mert visszavonhatatlan a jövendölés, amely mindnyájuk ellen szól. Mert vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

14

Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen.

Kürtöljetek a kürttel, és készítsetek el mindent, ám senki sem lesz, aki harcba menjen, mert haragom mindnyájuk ellen feltámadt.

15

A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.

Kívül fegyver, belül dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban, azt éhínség és dögvész emészti meg.

16

És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

Ha lesznek is túlélők, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a völgyek galambjai a hegyeken: mindnyájan nyögnek, mindenki a maga vétke miatt.

17

Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

Minden kéz elerőtlenedik, és minden térd elnehezül, mint a víz.

18

Felövezkednek zsákkal, és befedi őket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.

Zsákruhát öltenek magukra, és rettegés lepi el őket. Minden arcon szégyenpír lesz és mindnyájuk fején kopaszság.

19

Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz [előttök;] ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.

Ezüstjüket az utcára szórják, és aranyuk szennyé válik. Ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az ÚR izzó haragjának napján. Lelküket nem lakathatják jól, és hasukat sem tölthetik meg vele, mert az csak vétekre csábította őket.

20

És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé;

A drága ékszereket kevélykedésre használták, és utálatos bálványképeket, undokságokat készítettek belőlük, ezért tettem azt szennyé számukra.

21

És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.

Zsákmányul adom idegenek kezébe és prédául a föld hitetlenjeinek, hadd tegyék tisztátalanná.

22

És elfordítom tőlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.

Elfordítom tőlük az arcomat, hadd tegyék tisztátalanná szent helyemet. Rombolók törnek be oda, és tisztátalanná teszik azt.

23

Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erőszakossággal.

Készítsd a láncot, mert a föld tele van vérontással, és a város tele van erőszakossággal.

24

És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

Elhozom a népek leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat. Véget vetek a hatalmasok kevélységének, s tisztátalanná teszik a szent helyeket.

25

Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

Rettegés jön el, és békét keresnek, de nincs.

26

Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.

Egyik romlás a másikat éri, és egyik hír után másik támad. Látást keresnek a prófétánál, de hiába. Eltávozik a törvény a paptól és a tanács a vénektől.

27

A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

A király gyászol, a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, a maguk ítélete szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az ÚR!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)