Online Biblia

1

És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám ott az Úr Istennek keze.

A hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, és Júda vénei előttem ültek, és reám nehezedett ott az én Uram, az ÚR keze.

2

És látám, és ímé vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó ércz.

Láttam, hogy íme, egy alak volt ott, tűzhöz hasonló. Derekától lefelé tűzhöz volt hasonló, derekától fölfelé pedig olyan volt, mint a fényesség, mint az izzó érc.

3

És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;

Kinyúlt egy kézhez hasonló, és megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek a föld és az ég közé, és bevitt Jeruzsálembe isteni látomásban a Belső-kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a bosszúság bálványának a helye volt, amely bosszúságra ingerelt.

4

És ímé ott vala Izráel Istenének dicsősége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.

És íme, ott volt Izráel Istenének dicsősége a szerint a látomás szerint, amelyet a völgyben láttam.

5

És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.

Azt mondta nekem: Embernek fia! Emeld csak föl a szemedet észak felé! Fölemeltem a szememet észak felé, és íme, az oltár kapujától északra állt a bosszúság bálványa a bejáratnál.

6

És mondá nékem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izráel háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtől. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni.

És azt mondta nekem: Embernek fia! Látod-e, mit cselekszenek? Olyan nagy utálatosságokat cselekszik itt Izráel háza, hogy el kell távoznom szent helyemről. De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni.

7

És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban.

Azután elvitt az udvar bejáratához, és láttam, hogy íme, egy lyuk van a falban.

8

És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala [ott].

És azt mondta nekem: Embernek fia! Törj csak át a falon! Erre áttörtem a falon, és íme, egy ajtó volt ott.

9

És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.

Majd azt mondta nekem: Menj be, és nézd meg a gonosz utálatosságokat, amelyeket ott cselekszenek!

10

Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül.

Bementem, és láttam, hogy íme, mindenféle csúszómászónak meg utálatos állatnak a képe és Izráel házának mindenféle bálványa be volt vésve körös-körül a falba.

11

És hetven férfiú Izráel házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttök, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel.

Ott állt előttük Izráel házának vénei közül hetven férfi, közöttük Jaazanjáhú, Sáfán fia. Mindegyiknek tömjénező volt a kezében, és a füstölőszer felhőjének illata szállt fölfelé.

12

És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az ő képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.

Akkor azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia, mit cselekszenek a sötétben Izráel házának vénei, mindegyik a maga bálványképekkel díszített kamrájában? Mert azt mondják: Nem lát minket az ÚR, elhagyta az ÚR ezt a földet.

13

És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.

Majd azt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amelyeket cselekszenek.

14

És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.

Akkor bevitt az ÚR háza kapujának a bejáratához, amely északra van, és íme, asszonyok ültek ott, és a Tammúzt siratták.

15

És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni.

Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Még más, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni.

16

És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.

És bevitt engem az ÚR házának belső udvarába, és íme, az ÚR templomának bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, akik hátukkal az ÚR templomának és arcukkal kelet felé fordultak, és kelet felé leborulva imádták a napot.

17

És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz!

Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Hát nem volt elég, hogy Júda háza ilyen utálatosságokat cselekedett, amilyeneket itt cselekedtek? Még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Íme, hogy tartják a vesszőt az orrukhoz!

18

Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket.

Én is haragom szerint cselekszem, nem fog szánakozni szemem, és nem kímélem őket. Ha nagy hangosan kiáltanak is hozzám, akkor sem hallgatom meg őket.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)