Online Biblia

1

Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.

Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.

2

Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.

Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.

3

És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.

Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.

4

És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.

És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.

5

Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.

Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.

6

Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?

Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

7

Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.

Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.

8

Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.

9

És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.

Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.

10

Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.

Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.

11

A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,

Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.

12

Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.

Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.

13

Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?

Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?

14

Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

15

Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

16

Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.

17

És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:

Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:

18

Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,

Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,

19

És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

20

Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.

Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.

21

Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.

22

Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.

Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.

23

És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.

Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.

24

És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.

Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.

25

Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.

26

De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,

27

És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.

és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.

28

Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.

29

És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.

Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.

30

És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

31

A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

32

És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

33

Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.

Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.

34

Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.

Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A tanítványok jutalma, avagy hogyan lesz sok utolsóból első
A vakság oka és a gyógyulás
Alázat és Krisztus tanitványai
Az alázat Krisztus tanításában
Érthetetlen kegyelem
Ez nem fair!
Isten igazságos és kegyelmes
Kikért halt meg Krisztus?
Miért nincs igazunk?
Példabeszéd a szőlőmunkásokról
Példázat a szőlőmunkásokról
Szenvedés nélkül nincs jutalom