Online Biblia

1

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

Jób azután így folytatta beszédét:

2

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!

3

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;

Amikor mécsese világított fejem fölött, és a sötétben is járni tudtam világánál;

4

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

mint amilyen javakoromban voltam, amikor Isten meghitt barátsága borult sátramra!

5

Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;

Amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim.

6

Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

Amikor lábamat édes tejben mostam, és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.

7

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

Amikor a városkapuhoz mentem, és a köztéren elfoglaltam helyem.

8

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.

Ha megláttak az ifjak, félrehúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

9

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket szájukra tették.

10

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

A főemberek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett felőlem.

12

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

Mert megmentettem a segítségért kiáltó szegényt és az árvát, akinek nem volt támasza.

13

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

A veszni induló áldása rám szállt, az özvegyek szívét megörvendeztettem.

14

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Jogosság volt palástom és süvegem.

15

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

Szeme voltam a vaknak és lába a sántának.

16

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

Atyja voltam a szűkölködőnek, és az ismeretlen ember ügyét is megfontoltam.

17

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

Kitördeltem az álnok fogait, és kiütöttem fogai közül a prédát.

18

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

Ezért azt gondoltam: fészkemben halok meg, és megsokasodnak napjaim, mint a homok.

19

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

Gyökerem a vízig nyúlik, és ágamon ül meg a harmat.

20

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

Dicsőségem velem együtt újul meg, és íjam is megifjodik kezemben.

21

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

Hallgattak és figyeltek rám, és elnémultak a tanácsomra.

22

Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.

Szavaim után nem szóltak többet, beszédem harmatként hullt rájuk.

23

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

Úgy vártak rám, mint az esőre, és szájukat tátották, mint mikor tavaszi záporra vágynak.

24

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

Rájuk mosolyogtam, ha elcsüggedtek, és arcom derűjére nem komorodtak el.

25

[Örömest] választottam útjokat, mint főember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Szívesen jelöltem ki útjukat, a főhelyen ültem, és úgy laktam közöttük, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Megoldás a panaszodra