Online Biblia

1

Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

Jób ekkor így felelt az ÚRnak:

2

Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.

Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki sem téríthet el attól, amit elgondoltál.

3

Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

Ki az, aki tudatlanságból elhomályosítja az örök rendet? Megvallom hát, hogy nem értettem; csodás dolgok ezek nekem, nem tudom fölfogni.

4

Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

Hallgass hát, kérlek, hadd beszéljek. Én kérdezlek, te pedig taníts engem!

5

Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

Eddig csak hallomásból tudtam felőled, de most saját szememmel látlak téged.

6

Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!

Ezért hibáztatom magam, és megbánom bűneimet porban és hamuban!

7

Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.

Miután az ÚR mindezt elmondta Jóbnak, így szólt a témáni Elifázhoz: Haragom fölgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok rólam olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.

8

Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.

Most tehát vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem büntetlek meg benneteket, amiért nem szóltatok felőlem olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.

9

Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

Akkor elment a Témánból való Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR mondta nekik; és az ÚR kegyelmesen tekintett Jóbra.

10

Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.

Azután Isten eltávolította Jóbról a csapást, miután imádkozott a barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.

11

És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.

És elment hozzá minden férfi- és nőrokona és minden régi ismerőse, és együtt ettek vele a házában. Sajnálkoztak fölötte, és vigasztalták őt a sok nyomorúság miatt, amelyet az ÚR bocsátott rá; és mindenki adott neki egy-egy pénzt és egy-egy aranyfüggőt.

12

Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

Az ÚR pedig jobban megáldotta Jób életének a végét, mint a kezdetét, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga ökre és ezer szamara.

13

És lőn néki hét fia és három leánya.

Lett még hét fia és három leánya is.

14

És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren- Happuk.

Az elsőnek a neve Jemimá, a másodiké Keciá, a harmadiké Keren-Happúk volt.

15

És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.

Nem lehetett olyan szép leányokat találni abban az egész tartományban, mint amilyenek Jób leányai voltak. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreik között.

16

Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.

Jób pedig még száznegyven esztendeig élt ezután, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.

17

És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

És öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A megalázkodás győzelme
Happy End
Minden jó, ha a vége jó