Online Biblia

1

Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn [embereket ]külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.

[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék a házát, és megöljék őt.]

2

Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Istenem, ments meg a rám támadóktól!

3

Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

Szabadíts meg a gonosztevőktől, és segíts meg engem a vérontó emberekkel szemben.

4

Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

Mert íme, lelkem után leselkednek, összegyűlnek ellenem az erősek, pedig sem hibám, sem vétkem nincs, URam!

5

Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel előmbe és lásd meg [ezeket!]

Bár nincs bűnöm, sietve ellenem készülnek. Kelj fel segítségemre, és lásd meg őket!

6

Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

Te, URam, Seregek Istene, Izráel Istene, kelj föl! Büntesd meg mind e népeket, ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik. [Szela]

7

Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

Este megjelennek, ordítanak, mint az eb, körüljárják a várost.

8

Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?

Íme, szájukkal üvöltenek, ajkuk között kard van, mert azt gondolják: Kicsoda hallja meg?

9

Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

Te pedig, URam, nevetsz rajtuk, és csúffá teszed mind e népeket.

10

Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

Te vagy az erőm, rád figyelek, mert Isten az én váram.

11

Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

Elém jön kegyelmes Istenem, és látnom engedi ellenségeim vesztét.

12

Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!

Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosóvá hatalmaddal, és alázd meg őket, Uram, mi pajzsunk!

13

Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

Szájukban vétek ajkuk beszéde, ejtse csapdába őket kevélységük, mert csak átkot és hazugságot szólnak.

14

Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

Veszítsd el őket haragodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg egészen a föld határáig, hogy Isten uralkodik Jákób fölött. [Szela]

15

Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

Este visszatérnek, vonítanak, mint az ebek, körüljárják a várost.

16

Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

Élelem után kószálnak, és ha nem laknak jól, nyüszítenek.

17

Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.

Én pedig hatalmadról énekelek, minden reggel kegyelmedet magasztalom; mert váram vagy és menedékem nyomorúságom napján.

18

[Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!]

Én erősségem, neked énekelek! Mert Isten az én váram. Ő az én kegyelmes Istenem!

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)