Online Biblia

1

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

[Ének. Kórah fiainak zsoltára. A karmesternek: „A betegség” dallamára énekelendő. Az ezráhi Hémán tanítása.]

2

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

URam, szabadító Istenem! Éjjel-nappal hozzád kiáltok.

3

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Jusson eléd imádságom, fordítsd füledet esedezéseimhez!

4

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Mert betelt a lelkem nyomorúsággal, és életem a sírig jutott.

5

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Hasonló lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az erejét vesztett férfi.

6

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

A holtak közt van a helyem, mint a megölteknek, akik a sírban fekszenek, akikről többé nem emlékezel meg, és akiket kiengedtél a kezedből.

7

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Mély sírba vetettél engem, mélységes sötétségbe.

8

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Haragod rám nehezedett, és minden hullámod átcsapott fölöttem. [Szela]

9

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük, beszorítottál, és nem jöhetek ki.

10

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Szemem elgyengült a nyomorúság miatt, hozzád kiáltottam, URam, mindennap, és kitártam feléd kezemet.

11

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Vajon teszel-e csodát a holtakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? [Szela]

12

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Beszélnek-e a sírban kegyelmedről, hűségedről a pusztulás helyén?

13

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Meglátják-e csodáidat a sötétségben és igazságodat a feledés földjén?

14

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

De én hozzád esdeklek, URam, és jó reggel eléd jut imádságom.

15

Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?

Miért vetsz hát el, URam, engem, és miért rejted el arcodat előlem?

16

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Nyomorult és halálos beteg vagyok ifjúságomtól fogva, rettentésedet hordozom, és roskadozom.

17

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Izzó haragod járt át, szorongatásaid elemésztettek engem.

18

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

Egész nap körülvesznek, mint az árvizek, teljesen körülfognak engem.

19

[Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.]

Elszakítottad tőlem szeretteimet és barátaimat; már csak a sötétség a társam.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Barátom a sötétség?
Lelki szárazság
Lelki szárazság