- 1
- Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
- [A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.]
- 2
- Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
- Szavamat Istenhez emelem, és kiáltok, szavamat Istenhez emelem, hogy figyeljen rám.
- 3
- Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
- Nyomorúságom idején az Urat keresem, kezem éjjel is szüntelenül felé tárom, lelkem nem akar vigasztalódni.
- 4
- Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
- Istenről emlékezem, és sóhajtozom, róla gondolkodom, és eleped a lelkem. [Szela]
- 5
- Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
- Szememet ébren tartod, hánykolódom, de nem tudok megszólalni.
- 6
- Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
- Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
- 7
- Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
- Megemlékezem éjjel az énekeimről; szívemben elgondolkodom, és azt kutatja lelkem:
- 8
- Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
- vajon örökre elvet-e az Úr, és nem lesz többé jóakarattal?
- 9
- Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
- Vajon végképp elfogyott kegyelme? Semmivé lesz nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
- 10
- Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
- Vajon elfelejtett könyörületes lenni Isten? Vagy haragja feltartóztatja irgalmát? [Szela]
- 11
- És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
- Azt gondoltam: Az az én bajom, hogy a Fölséges jobbja megváltozott.
- 12
- Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
- Megemlékezem az ÚR cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról.
- 13
- És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
- Elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
- 14
- Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
- Istenem, szent a te utad, ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
- 15
- Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
- Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, megmutattad hatalmadat a népek között.
- 16
- Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
- Karoddal megváltottad népedet, Jákób és József fiait. [Szela]
- 17
- Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
- Láttak téged a vizek, Istenem, láttak téged a vizek, és megfélemlettek, a mélységek is megrázkódtak.
- 18
- A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
- A felhők vizet ontottak, megzendültek a felhők, nyilaid is cikáztak.
- 19
- Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
- Mennydörgésed zúgott a forgószélben, villámaid megvilágosították a mindenséget, megrázkódott és megindult a föld.
- 20
- Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
- Utad a tengeren át vezet, ösvényeid a nagy vizeken, és nem látszik lépteid nyoma.
- 21
- [Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.]
- Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron kezével.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
December 21
Kétéves:
- I. év: 2Kir 6:8-33
- II. év: Zak 7
- Jel 12:1-13:1a
- Zsolt 140:1-13
- Péld 30:17
Példabeszéd
A szorgalmasok igyekezete gyarapodást hoz, aki viszont elhamarkodottan cselekszik, csak ínségre jut.