Online Biblia

1

Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

După aceea, Iov a deschis gura şi a blestemat ziua în care s-a născut.

2

Ezt mondta Jób:

A luat cuvântul şi a zis:

3

Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

„Blestemată să fie ziua în care m-am născut şi noaptea care a zis: „S-a zămislit un copil de parte bărbătească.”

4

Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség se ragyogjon azon.

Prefacă-se în întuneric ziua aceea, să nu Se îngrijească Dumnezeu de ea din cer şi să nu mai strălucească lumina peste ea!

5

Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali sötétség tegye rettenetessé.

S-o cuprindă întunericul şi umbra morţii, nori groşi să vină peste ea, şi neguri de peste zi s-o înspăimânte!

6

Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt! Ne sorolják azt az év napjaihoz, ne számlálják a hónapokhoz.

Noaptea aceea! S-o acopere întunericul, să piară din an, să nu mai fie numărată între luni!

7

Legyen meddő az az éjszaka, ne legyen akkor örvendezés.

Da, stearpă să fie noaptea aceea, ducă-se veselia din ea!

8

Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviátánt.

Blestemată să fie de cei ce blestemă zilele, de cei ce ştiu să întărâte Leviatanul;

9

Sötétüljenek el estéjének csillagai. Hiába várja a világosságot, és ne lássa a hajnalpírt!

să se întunece stelele din amurgul ei, în zadar să aştepte lumina şi să nu mai vadă genele zorilor zilei!

10

Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.

Căci n-a închis pântecele care m-a zămislit, nici n-a ascuns suferinţa dinaintea ochilor mei.

11

Miért is nem haltam meg születésemkor; miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?

De ce n-am murit în pântecele mamei mele? De ce nu mi-am dat sufletul la ieşirea din pântecele ei?

12

Miért vettek föl engem térdre és emlőkre, hogy szopjak?

De ce am găsit genunchi care să mă primească? Şi ţâţe care să-mi dea lapte?

13

Most feküdhetnék, és nyugalmam volna, aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék

Acum aş fi culcat, aş fi liniştit, aş dormi şi m-aş odihni

14

a föld királyaival és tanácsosaival, akik kőhalmokat építettek maguknak,

cu împăraţii şi cei mari de pe pământ, care şi-au zidit falnice morminte,

15

vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

cu domnitorii care aveau aur şi şi-au umplut casele cu argint.

16

Miért nem lettem olyan, mint az elásott, elvetélt magzat, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Sau n-aş mai fi în viaţă, aş fi ca o stârpitură îngropată, ca nişte copii care n-au văzut lumina!

17

Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése, és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.

Acolo nu te mai necăjesc cei răi, acolo se odihnesc cei sleiţi de puteri.

18

A foglyok ott mind nyugalmat lelnek, nem hallják szorongatóik hangját.

Acolo cei puşi în lanţuri sunt lăsaţi toţi în pace, nu mai aud glasul asupritorului;

19

Egyenlő ott kicsiny és nagy, és a szolga szabad az urától.

cel mic şi cel mare sunt totuna acolo, şi robul scapă de stăpânul său.

20

Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek,

Pentru ce dă Dumnezeu lumină celui ce suferă şi viaţă celor amărâţi la suflet,

21

akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

care aşteaptă moartea şi nu vine; măcar că o doresc mai mult decât o comoară,

22

akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;

care n-ar mai putea de bucurie şi de veselie, dacă ar găsi mormântul? –

23

vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott, és akit Isten körbekerített?

Pentru ce, zic, dă El lumină omului care nu ştie încotro să meargă, pe care îl îngrădeşte Dumnezeu din toate părţile?

24

Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom, és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.

Suspinele îmi sunt hrana de toate zilele, şi jalea mi se varsă ca apa.

25

Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az esett meg velem.

De ce mă tem, aceea mi se întâmplă; de ce mi-e frică, de aceea am parte!

26

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.

N-am nici linişte, nici pace, nici odihnă, şi necazul dă peste mine.”

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Traducerea Cornilescu

Igehirdetés.ma

Akik a halált várják
Amitől rettegtem
Jób könyve 5
Jób megátkozta az ő napját
Keserűséggel Isten előtt
Miért élsz még?
Miért?
Nyugalom