Online Biblia

1

După aceea, Iov a deschis gura şi a blestemat ziua în care s-a născut.

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2

A luat cuvântul şi a zis:

És szóla Jób, és monda:

3

„Blestemată să fie ziua în care m-am născut şi noaptea care a zis: „S-a zămislit un copil de parte bărbătească.”

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4

Prefacă-se în întuneric ziua aceea, să nu Se îngrijească Dumnezeu de ea din cer şi să nu mai strălucească lumina peste ea!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5

S-o cuprindă întunericul şi umbra morţii, nori groşi să vină peste ea, şi neguri de peste zi s-o înspăimânte!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6

Noaptea aceea! S-o acopere întunericul, să piară din an, să nu mai fie numărată între luni!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7

Da, stearpă să fie noaptea aceea, ducă-se veselia din ea!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8

Blestemată să fie de cei ce blestemă zilele, de cei ce ştiu să întărâte Leviatanul;

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9

să se întunece stelele din amurgul ei, în zadar să aştepte lumina şi să nu mai vadă genele zorilor zilei!

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10

Căci n-a închis pântecele care m-a zămislit, nici n-a ascuns suferinţa dinaintea ochilor mei.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11

De ce n-am murit în pântecele mamei mele? De ce nu mi-am dat sufletul la ieşirea din pântecele ei?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12

De ce am găsit genunchi care să mă primească? Şi ţâţe care să-mi dea lapte?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13

Acum aş fi culcat, aş fi liniştit, aş dormi şi m-aş odihni

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

14

cu împăraţii şi cei mari de pe pământ, care şi-au zidit falnice morminte,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15

cu domnitorii care aveau aur şi şi-au umplut casele cu argint.

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16

Sau n-aş mai fi în viaţă, aş fi ca o stârpitură îngropată, ca nişte copii care n-au văzut lumina!

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17

Acolo nu te mai necăjesc cei răi, acolo se odihnesc cei sleiţi de puteri.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18

Acolo cei puşi în lanţuri sunt lăsaţi toţi în pace, nu mai aud glasul asupritorului;

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19

cel mic şi cel mare sunt totuna acolo, şi robul scapă de stăpânul său.

Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad.

20

Pentru ce dă Dumnezeu lumină celui ce suferă şi viaţă celor amărâţi la suflet,

Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21

care aşteaptă moartea şi nu vine; măcar că o doresc mai mult decât o comoară,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22

care n-ar mai putea de bucurie şi de veselie, dacă ar găsi mormântul? –

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23

Pentru ce, zic, dă El lumină omului care nu ştie încotro să meargă, pe care îl îngrădeşte Dumnezeu din toate părţile?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24

Suspinele îmi sunt hrana de toate zilele, şi jalea mi se varsă ca apa.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25

De ce mă tem, aceea mi se întâmplă; de ce mi-e frică, de aceea am parte!

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26

N-am nici linişte, nici pace, nici odihnă, şi necazul dă peste mine.”

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás

Igehirdetés.ma

Akik a halált várják
Amitől rettegtem
Jób könyve 5
Jób megátkozta az ő napját
Keserűséggel Isten előtt
Miért élsz még?
Miért?
Nyugalom