Online Biblia

Un psalm al lui Asaf. 

1

Dumnezeule, au năvălit neamurile în moştenirea Ta, au pângărit Templul Tău cel sfânt şi au prefăcut Ierusalimul într-un morman de pietre.

Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

2

Trupurile neînsufleţite ale robilor Tăi le-au dat să le mănânce păsările cerului, şi carnea credincioşilor Tăi au dat-o s-o mănânce fiarele pământului.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

3

Ca apa le-au vărsat sângele, de jur împrejurul Ierusalimului, şi n-a fost nimeni să-i îngroape.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

4

Am ajuns de ocara vecinilor noştri, de batjocura şi de râsul celor ce ne înconjoară.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

5

Până când, Doamne, Te vei mânia fără încetare şi va arde mânia Ta ca focul?

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

6

Varsă-Ţi mânia peste neamurile care nu Te cunosc şi peste împărăţiile care nu cheamă Numele Tău!

Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

7

Căci au mâncat pe Iacov şi i-au pustiit locuinţa.

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

8

Nu-Ţi mai aduce aminte de nelegiuirile strămoşilor noştri, ci să ne iasă degrabă înainte îndurările Tale! Căci suntem nenorociţi de tot!

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

9

Ajută-ne, Dumnezeul mântuirii noastre, pentru slava Numelui Tău! Izbăveşte-ne şi iartă-ne păcatele, pentru Numele Tău!

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

10

Pentru ce să zică neamurile: „Unde este Dumnezeul lor?” Să se ştie, înaintea ochilor noştri, printre neamuri că Tu răzbuni sângele vărsat al robilor Tăi!

Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

11

Să ajungă până la Tine gemetele prinşilor de război! Scapă, prin braţul Tău cel puternic, pe cei ce pier!

Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

12

Întoarce vecinilor noştri, de şapte ori în sânul lor, batjocurile pe care Ţi le-au aruncat ei Ţie, Doamne!

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

13

Şi noi, poporul Tău, turma păşunii Tale, Te vom lăuda în veci şi vom vesti din neam în neam laudele Tale.

Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás