Online Biblia

Către mai marele cântăreţilor. Un psalm al lui David, robul Domnului. El a spus Domnului cuvintele cântării acesteia când l-a scăpat Domnul din mâna tuturor vrăjmaşilor săi şi din mâna lui Saul. El a zis: 

1

„Te iubesc din inimă, Doamne, tăria mea!

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

2

Doamne, Tu eşti stânca mea, cetăţuia mea, izbăvitorul meu! Dumnezeule, Tu eşti stânca mea în care mă ascund, scutul meu, tăria care mă scapă şi întăritura mea!

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

3

Eu strig: „Lăudat să fie Domnul!”, şi sunt izbăvit de vrăjmaşii mei.

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

4

Mă înconjuraseră legăturile morţii şi mă îngroziseră râurile pieirii;

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

5

mă înfăşuraseră legăturile mormântului şi mă prinseseră laţurile morţii.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

6

Dar, în strâmtorarea mea, am chemat pe Domnul şi am strigat către Dumnezeul meu: din locaşul Lui, El mi-a auzit glasul, şi strigătul meu a ajuns până la El, până la urechile Lui.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

7

Atunci s-a zguduit pământul şi s-a cutremurat, temeliile munţilor s-au mişcat şi s-au clătinat, pentru că El Se mâniase.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8

Din nările Lui se ridica fum, şi un foc mistuitor ieşea din gura Lui: cărbuni aprinşi ţâşneau din ea.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9

A plecat cerurile şi S-a coborât: un nor gros era sub picioarele Lui.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

10

Călărea pe un heruvim şi zbura, venea plutind pe aripile vântului.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11

Întunericul Şi-l făcuse învelitoare, iar cortul Lui, împrejurul Lui, erau nişte ape întunecoase şi nori negri.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12

Din strălucirea care se răsfrângea înaintea Lui ieşeau nori care aruncau grindină şi cărbuni de foc.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

13

Domnul a tunat în ceruri, Cel Preaînalt a făcut să-I răsune glasul cu grindină şi cărbuni de foc.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

14

A aruncat săgeţi şi a risipit pe vrăjmaşii mei, a înmulţit loviturile trăsnetului şi i-a pus pe fugă.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső [hullt] és eleven szén.

15

Atunci s-a văzut albia apelor şi s-au descoperit temeliile lumii, la mustrarea Ta, Doamne, la vuietul suflării nărilor Tale.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16

El Şi-a întins mâna de sus, m-a apucat, m-a scos din apele cele mari;

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17

m-a izbăvit de potrivnicul meu cel puternic, de vrăjmaşii mei, care erau mai tari decât mine.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

18

Ei năvăliseră deodată peste mine în ziua strâmtorării mele; dar Domnul a fost sprijinul meu.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19

El m-a scos la loc larg şi m-a scăpat, pentru că mă iubeşte.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20

Domnul mi-a făcut după neprihănirea mea, mi-a răsplătit după curăţia mâinilor mele:

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21

căci am păzit căile Domnului şi n-am păcătuit împotriva Dumnezeului meu.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22

Toate poruncile Lui au fost înaintea mea şi nu m-am depărtat de la legile Lui.

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

23

Am fost fără vină faţă de El şi m-am păzit de fărădelegea mea.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24

De aceea, Domnul mi-a răsplătit după neprihănirea mea, după curăţia mâinilor mele înaintea ochilor Lui.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

25

Cu cel bun Tu Te arăţi bun, cu omul neprihănit Te arăţi neprihănit;

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

26

cu cel curat Te arăţi curat, şi cu cel stricat Te porţi după stricăciunea lui.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27

Tu mântuieşti pe poporul care se smereşte şi smereşti privirile trufaşe.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28

Da, Tu îmi aprinzi lumina mea. Domnul Dumnezeul meu îmi luminează întunericul meu.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29

Cu Tine mă năpustesc asupra unei oşti înarmate, cu Dumnezeul meu sar peste un zid întărit.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30

Căile lui Dumnezeu sunt desăvârşite, cuvântul Domnului este încercat: El este un scut pentru toţi cei ce aleargă la El.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

31

Căci cine este Dumnezeu, afară de Domnul, şi cine este o stâncă, afară de Dumnezeul nostru?

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

32

Dumnezeu mă încinge cu putere şi mă povăţuieşte pe calea cea dreaptă.

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

33

El îmi face picioarele ca ale cerboaicelor şi mă aşază pe înălţimile mele.

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

34

El îmi deprinde mâinile la luptă, aşa că braţele mele întind arcul de aramă.

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35

Tu îmi dai scutul mântuirii Tale, dreapta Ta mă sprijină, şi îndurarea Ta mă face mare.

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36

Tu lărgeşti drumul sub paşii mei, şi nu-mi alunecă gleznele.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37

Urmăresc pe vrăjmaşii mei, îi ajung şi nu mă întorc până nu-i nimicesc.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38

Îi zdrobesc, de nu pot să se mai ridice: ei cad sub picioarele mele.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39

Tu mă încingi cu putere pentru luptă şi răpui pe potrivnicii mei sub picioarele mele.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40

Tu faci pe vrăjmaşii mei să dea dosul înaintea mea, şi eu nimicesc pe cei ce mă urăsc.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

41

Ei strigă, dar n-are cine să-i scape! Strigă către Domnul, dar nu le răspunde!

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

42

Îi pisez ca praful pe care-l ia vântul, îi calc în picioare ca noroiul de pe uliţe.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43

Tu mă scapi din neînţelegerile poporului; mă pui în fruntea neamurilor; un popor pe care nu-l cunoşteam îmi este supus.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

44

El ascultă de mine la cea dintâi poruncă, fiii străinului mă linguşesc.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45

Fiilor străinului li se înmoaie inima de mine şi ies tremurând din cetăţuile lor.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46

Trăiască Domnul şi binecuvântată să fie Stânca mea! Mărit să fie Dumnezeul mântuirii mele,

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

47

Dumnezeu, Răzbunătorul meu, care îmi supune popoarele

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48

şi mă izbăveşte de vrăjmaşii mei! Tu mă înalţi mai presus de potrivnicii mei, mă scapi de omul asupritor.

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49

De aceea, Doamne, Te voi lăuda printre neamuri, voi cânta spre slava Numelui Tău.

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

50

El dă mari izbăviri împăratului Său şi dă îndurare unsului Său: lui David şi seminţei lui pe vecie.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.

51

[Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.]

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás

Igehirdetés.ma

Az Istennek útja tökéletes!
Mikor az Isten az övéiért síkraszáll