Online Biblia

O cântare. Un psalm al lui Asaf. 

1

Dumnezeule, nu tăcea! Nu tăcea şi nu Te odihni, Dumnezeule!

Ének; Aszáf zsoltára.

2

Căci iată că vrăjmaşii Tăi se frământă, şi cei ce Te urăsc înalţă capul.

Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

3

Fac planuri pline de vicleşug împotriva poporului Tău şi se sfătuiesc împotriva celor ocrotiţi de Tine.

Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

4

„Veniţi”, zic ei, „să-i nimicim din mijlocul neamurilor, ca să nu se mai pomenească numele lui Israel!”

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

5

Se strâng toţi cu o inimă, fac un legământ împotriva Ta:

Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

6

corturile lui Edom şi ismaeliţii, Moabul şi hagareniţii,

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

7

Ghebal, Amon, Amalec, filistenii cu locuitorii Tirului.

Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

8

Asiria se uneşte şi ea cu ei şi îşi împrumută braţul ei copiilor lui Lot. (Oprire)

A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

9

Fă-le ca lui Madian, ca lui Sisera, ca lui Iabin la pârâul Chison,

Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

10

care au fost nimiciţi la En-Dor, şi au ajuns un gunoi pentru îngrăşarea pământului.

Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

11

Căpeteniilor lor fă-le ca lui Oreb şi Zeeb, şi tuturor domnilor lor ca lui Zebah şi Ţalmuna!

A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lőnek.

12

Căci ei zic: „Să punem mâna pe locuinţele lui Dumnezeu!”

Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

13

Dumnezeule, fă-i ca vârtejul de praf, ca paiul luat de vânt,

A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

14

ca focul care arde pădurea şi ca flacăra care aprinde munţii!

Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, [és ]a milyen a polyva a szél előtt;

15

Urmăreşte-i astfel cu furtuna Ta şi bagă groaza în ei cu vijelia Ta!

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

16

Acoperă-le faţa de ruşine, ca să caute Numele Tău, Doamne!

Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

17

Să fie ruşinaţi şi îngroziţi pe vecie, să le roşească obrazul de ruşine şi să piară!

Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

18

Ca să ştie că numai Tu, al cărui nume este Domnul, Tu eşti Cel Preaînalt pe tot pământul.

Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

19

[Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.]

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás